Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

tományukban mondhatni királyi jogokat gyakoroltak. Ez által a Dráva-Száva s a tengerparton belől fekvő részeken erős individualitással bíró olygarchia fejlődött ki, mely egy részrőlaz anyaállamra gyakorolt politikai viszszahatást, más részről pedig a király s a tengerparti községek közé beleékelődvén, ez utóbbiakra nézve közvetlen följebbezési fórummá vált. Ne m szüntették meg' a magyar korona fennhatóságát, de isolálván a dalmát városokat, Velenczének tért nyitottak. Az Anjouk, különösen Nagy-Lajos, változtattak ezen a viszonyon, de az olygarchiát már csak azért sem törték meg, mert hisz ezek vetették meg magyar uralkodások alapját. Az Anjouk politikájának megítélésénél, nem szabad megfeledkezni, hogy ez a dynastia olasz volt, még pedig annak az I. Károlynak voltak ivadékai, ki már Magyarországgal való összeköttetése előtt (1267)

1) nagyszabású keleti tervekkel foglalkozott. Nápoly, fekvésénél fogva, Sicilia, az arab uralom következtében: a nyugatról keletre irányuló tengeri forgalom főfontosságú pontjai valának. Ez a keleti összeköttetés még bensőbbé vált, midőn Konstantinápolyban a latin császárság jutott uralomra, s a keresztes lovagok Achajában, déli Albaniában, a görögszigeteken dominiumokat alapítottak. Nápoly, melyet partjai három világrészre utaltak, jogos féltékenységgel nézte a keresztesek liadi erejét bölcsen kizsákmányoló Velenczét. A normann és hohenstaufeni >) Óváry Lipót: Nápolyi tört. kutatások 1876. akad. ért. — C. Minieri Riccio : Della dominazione Angiovina nel reame di Sicilia. — U. a. szerző : »Studii storici fatti sopra 84 registri Angioini dell'Archivio di Stato di Napoli. 1876.«