Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

Xxxri Rendeltetését a török invasio másféle tereli, mert a XV. században az Alsó-Duna s ezzel a fekete tenger vidéke játszik főszerepet, nyugati részében csak Hunyady János és Mátyás idejében vitézkedik jelentősebben a magyar haderő. II. A dalmát tengerpart, melyet a Kerka, Zermanja és Narenta három csoportozatra oszt, földrajzi tekintetben egységet képvisel s mióta a rómaiaknak, a hajdani illyr törzsek lakta területeket: egy provinciává sikerült egyesíteniük, a dalmát községek élete egymásba szövődött. Mindegyik külön intézte ugyan a maga ügyét, egymással is harczoltak, de a magyar király felsőségi jogai, a magyar király hatalmi képviselőjének: a tengeri bánnak tekintélyét mindegyik elismerte. Raguza a XIY. századig, — mint t. szerkesztőtársam kifejté —Velencze protektorátusa alatt megerősödött, mondhatni megérett a szabadságra. Nincs ugyan közvetlenül bizonyító adatunk, mely Raguzának Magyarországhoz való viszonyát, az 1358. szerződés előtti időkben megvilágítaná, mindazáltal két körülmény bizton megállapítható. Ugyanis Raguza, csakúgy mint Spalato, Zara, Trau s a többi dalmát város a »tota Dalmatia et Croatía* — egyeteméhez tartozott,

1) mely a quarneroi öböltűi J) »nomine t o t i Dalmacie, a medietate scilicet Guarnarii usque ad confines Duracii omnibus civitatibus, terris, castris, insulis, portubus et iuribus, que habuissemus (t. i. Veneti) et tenuissemus, babebamus et tenebamus in eisdem quoquomodo, et specialiter civitatibus None, Iadre, Scardone, Sibenici, Tragurii, Spalati et Ragusii in terra firma existentibus® átadják a magyar királynak. 1358. feb. 18. zárai béke. Lucius : De regno Dalmatiae et Croatiae libri sex. 1668-kiad 235—61. 1. és