Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

s 7 tagból állott s a rektorokkal együtt a. nagy tanácsból választatván, az állam repraesentationalis tekintélyét (quasi praesidium) képviselte. Minden iratot, melyet külföldre intéztek, ez a tanács írt alá, de csak általánosságban, ilyen formán: »11 rettore« (a rektor) vagy »11 minor consiglio* (a kis tanács) avagy »11 rettore e i consiglieri della repubblica di Ragusa« (A rektor s a raguzai köztársaság tanácsosai). Az aláírás pedig azért volt ily általános, mert a rektort minden hónapban újra választották s a nagy tanács őt s tanácsosait csakis határozatai végrehajtójának tekintette. E tanács előtt, melyen a rektor emelvényen elnökölt, jelentkeztek nyilvános, vagy magán-kihallgatáson: a külföldi követek, praelatusok s minden Raguzával összeköttetésben álló előbbkelő személyiség; a tanács üdvözölte a fejedelmi vendégeket, ez állította ki a menedék-levelet s képezte özvegyek és árvák részére a gyámhatóságot. 6. A »Lettere e Commissioni di Levante«, azon iratai a köztársaságnak, melyek 1359—1566-ig fejedelmekhez, pápákhoz, államférfiakhoz, a köztársaság mindennemű követeihez intéztettek; 1566— 1802-ig csakis a keleten székelő követekhez intézett iratok őriztetnek a föntebbi jelzet alatt. 7. A »Lettere e Commissioni di Ponente«, Raguzának a pápai s császári udvarral való viszonyára s a Balkán-félszigetet kivéve a többi államra (Anglia, Francziaország, Italia stb.) vonatkoznak: 1566—1802-ig. E két osztály a köztársaságnak valóságos diplomácziai levéltára, mely a középkor s különösen a