Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

diplomácziai jegyzékeket, szerződéseket, jelentéseket és utasításokat, a másodikba a különböző tanácsok határozatait soroztuk akképen, hogy a két rész közti összefüggés világos legyen. Egyúttal a már közlött s az extenso közlésre nem okvetlen szükséges okleveleknek csak kivonatát közöltük, a vonatkozásokat s az irodalmat jegyzetben adtuk. Helyesírás tekintetében lehetőleg a legújabb oklevéltárak publikálási módjához alkalmaztuk eljárásunkat, a speciális ragusaeismusokat külön kis szótárban tüntetvén föl. Ha munkánkban sok tökéletlenség van is, annyi bizonyos, hogy hazánknak: a »hajdan erős magyar «nak történelmére nézve egy jó forrást nyitottunk meg, melyből a történetíró sokat és újat meríthet. III. Ennyit a jelen munkáról s anyagáról. Azt hisszük, hogy hasznos dolgot cselekszünk, midőn föntebbi sorainkat pótlólag leírjuk s megismertetjük azt a főforrást, melyből a Diplomatariumot merítők; városunknak nagyhírű levéltárát. Grozze Lukács, azon patríciusok egyike, kik túlélték a köztársaságot, azt beszéli, hogy midőn Raguzában hírét vették a bekövetkezendő franczia occupatiónak, mindazokat, a kiknek az államigazgatásban részök vala, fölhatalmazták a régi iratok kiselejtezésére; egyúttal megjegyzi, hogy ez alkalommal igen sok régi iratot megsemmisítének. Ha állítása megfelel a valóságnak, akkor ma már ez elveszett iratok minéműségéről senki sem tud számot adni. Annyit tudunk, hogy mikor a franczia kormány átvette az igazgatást, a különböző