Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)
oklevéladás tömegessé válása csak a 15. századdal köszöntött be, jóllehet e munka gyakorlata már a 14. század közepére letisztult. A 15. század utolsó és a 16. század első harmadában ugyanakkor kitapinthatók már a későközépkori magyar egyházszervezet válságjelenségei is. Az apáti szék hosszú pápai rezervációja, illetve a távol lévő, csak a javadalmat élvező apátok személye rányomta bélyegét a szerzetesi életmódra, a monostor anyagi helyzetére is. A hanyatlás a hiteleshelyi munkavégzésben, illetve kiadványokban is tetten érhető. Két alkalommal az oklevelek szövege is rögzíti, hogy kifejezetten idős szerzetes testvért küldtek külső munkára, 14 7 illetve a monostor anyagi nehézségeiről, zálogba adott birtokairól is értesülhetünk. 14 8 Az oklevelek írásképe a természetes kurziválódás mellett rendezetlenebbé is válik, a szövegben a korábbiakhoz képest gyakrabban tűnik fel nyelvtani hiba, tévesztés, kihagyás, ismétlés, javítás, áthúzás. 14 9 4. A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 4.1. Az oklevéltár célkitűzése A pécsváradi monostor a kutatás látóterébe eddig mindössze alapítólevelének hitelességi kérdései és a magyar legendairodalomban való felbukkanása révén került. Azonban e két kutatási irány — lévén jobbára filológiai jellegűek — művelői sem elsősorban a monostor történetének feltárását, hanem inkább az említett források elemzését tűzték célul. Történeti szempontból mindeddig leginkább Gállos Ferenc pécsváradi helytörténész foglalkozott a monostor históriájával, de a forrásbázis tekintetében korántsem törekedett a teljességre. A történeti kutatások terén feltétlenül meg kell említeni a Sörös Pongrác által szerkesztett Pannonhalmi Rendtörténetet, amelynek 12/b kötete, az 'Elenyészett bencés apátságok' közt a pécsváradival is foglalkozik. E munka azonban, jóllehet a rend- és különösen pannonhalmi központjának története szempontjából máig alapvető jelentőséggel bír, nem tekintette, nem tekinthette feladatának, hogy az egyes monostorok történetével a teljesség igényével foglalkozzon. Szintén meg kell még említeni Sörös Pongrác 'A pécsváradi bencés apátság' című önálló tanulmányát a Katolikus Szemle 1905. évi 9-10. füzetében (Különlenyomat: Bp., 1905.). Az eddigi kutatások tehát egyáltalán nem, vagy csak alig támaszkodtak a monostor történetének egyik igen gazdag forrásbázisára, a hiteleshelyi tevékenység során keletkezett okleveles anyagra. Ennek feltárása és a hiteleshelyi munka elemzése nélkül azonban semmiképp sem rajzolható hiteles kép a monostor történetéről. Hasonlóképp fontos szerepet kap az oklevéltár összeállítása más hiteleshelyek kutatása szempontjából is. E téren napjainkig is számos jelentős munka született már, 14 7 Ld. 908. és 909. sz. regeszták. 14 8 Ld. 901. sz. regeszta. 14 9 Ld. 811., 868., 871. és 908. sz. regeszták.
