Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)
hírek más országos jelentőségű eseményekről is híven szólnak, hanem azért is, mivel Pécsvárad szintén bencés kolostorként, sőt talán Pannonhalma után másodikként alapíttatott 8 7, így Pannonhalmán minden bizonnyal pontos értesülésekkel rendelkeztek a pécsváradi kolostor létéről. István király nagyobbik legendája is igen becses forrása Pécsvárad korai történetének, sőt magának az alapításnak is. A Pécsváradra vonatkozó szövegrész a következő: „Aescricus abbas cum suis honorifice susceptus, ad radicem Montis Ferrei cenobium sub titulo sancti patris Benedicti construxit, ubi usque hodie congregata monasterialis disciplina regulari pollens temporalium sustentatione copiarum superhabundans non est alicuius egens, nisi ut suos et aliorum pedes secundum evangelium lavetSőt, a legenda írója arról is beszámol, hogy Asrik utódja Bonifác 8 9 lett, akit István Magyarország alsó részeibe küldött téríteni, s e munkája közben a nyakán egy kard megsebesítette, de nem halt bele sérülésébe. 9 0 Még érdekesebbé teszi e forrás és Pécsvárad kapcsolatát az, hogy míg az egész mű terjedelméhez képest ilyen részletesen — sőt, a megírás idejéig terjedő utalással — ír a szerző Pécsváradról, addig Pannonhalmáról, amely a bencés rend legrégebbi és legfontosabb központja volt Magyarországon, mindössze ennyit közöl: „[István] a Szent-hegynek mondott helyen, a szent püspök [ti. Szent Márton — K.T.] telke mellett, az ő nevére monostort épített, birtokokkal, javadalmakkal és minden szükséges egyébbel gazdagította, s a közbenjárásával legyőzötteken tizedet véve a püspökségekhez^ hasonlatossá tetteRáadásul a legenda szövegében mindezen híradás a Pécsváradról szóló részek után következik. Emiatt az aránytalanság miatt már a múlt század végén felvetette Marczali Henrik azt a gondolatot, miszerint István nagyobbik legendájának írója Pécsváradról kikerült szerzetes lehetett. Hasonló értelemben foglalt állást Csóka J. Lajos, aki a szerzőt, túl pécsváradi szerzetességén, magyar nemzetiségűnek is tartotta, bár inkább csak egyéb bizonyítékok hiányában. 9 2 Számunkra e szempont annál is fontosabb, mert ha elfogadjuk a pécsváradi 8 7 Pécsvárad második magyarországi bencés kolostorként való alapításának gondolata nem új keletű a szakirodalomban, hasonló értelemben foglalt állást már Brüsztle is. (BRÜSZTLE I. 142.) 8 8 SRH. I. 382-383. Magyarul KURCZ ÁGNES fordításában: „Miután Asrik apátot övéivel együtt tisztelettel befogadták, a Vas-hegy lábánál egy Szent Benedek atyáról elnevezett kolostort épített, ahol mindmáig virul a szerzetesi gyülekezet a Regula rendjében, s mivel bővelkedik a fenntartásához kellő mulandó javakban, nincs másra szüksége, csak arra, hogy az övéi és mások lábát az evangélium szerint megmosogassa." In.: ÉRSZEGI, 1983. 26. 8 9 Querffurti Brunó szerzetesi neve. 9 0 „Inter quos vite religiosus Ascricus pater cum suis discipulis advenit, quorum unus, Bonifacius nomine, in loco patris constitutus abbas, dum a beato rege causa predicationis in inferiores Ungarie partes esset missus, in cervice percussus gladio, licet postea viveret, non est privatus martyrio." SRH. I. 382. 9 1 ÉRSZEGI, 1983. 27. 9 2 „Pauler Gy. cseh születésű pécsváradi bencésnek tartotta a szerzőt, Bartoniek E. és Varjú E. pedig magyarnak. Mi inkább ez utóbbiak csoportjához csatlakozunk, mert nem látunk elég okot arra, hogy idegennek nézzük. Magából a műből, annak felfogásából a szerző nemzetiségét nem tudjuk meghatározni, a mű helyesírása pedig azért nem lehet döntő jellegű, mert az
