Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)

alapján újra bejárták, határjeleit pedig megújították. Eszerint a határ a D-i részen kezdődik egy földjelnél, amelyben tölgyfa áll, szántóföldek között. Innen É-felé fordulva egy, a szerzetesek szerint Widugesfew nevű völgybe jut, amelyben Ny felé egy hegyhez érkezik, amelyen szőlőültetvény (vinea plantata) van, a szerzetesek szerint Salamonsere nevű kápolna és sír (sepulchrum) helye mellett, ahova kereszttel jelölt tölgyfát helyeztek. Tovább a hegy oldalában É felé menve, a lejtőn egy út körül lévő földhalom (tumositas terre), majd két nyíllövésnyire egy tölgyfa következett, onnan pedig K felé a szerzetesek szerint a határ a Zenthagakutha nevű forráshoz jut és ott végződik. István, a kolostor perjele 12 nemessel, tuniillik Lothard~Lothhard-i Miklós fia: Antal, Hazug-i Benedek fia: Ferenc, István fia: János, Iwan fia: János, Mihály fia: Máté, Miklós fia: Egyed és István fia: András, Versend-i nemesek, Lothhard-i (dict.) László fia: Balázs, Versend-i Jakab fia: Balázs, Lothhard-i János fia: Mihály, Pál fia: László és Beke fia: Mihály társaságában, az ország szokása szerint, saruját levéve (discalciatis pedibus), övét megoldva (resulitis cingulis), földet a feje fölé emelve (terram super capitum levando) megesküdött, hogy a megmutatott határjelek a remeték Zenthaga, más néven Dergesche, valamint a püspök Swenye és Sarlos nevű birtokait választják el, az a vitás földrész pedig, amelyen 12 mansio népesség él, s amely királyi mérték szerint 6 holdat tesz ki, már régóta a kolostoré, s nem pedig a püspöké, aki semminek nem mondott ellent. A kiküldöttek ezután a vitás földrészt, a rajta lévő 12 mansio-val együtt, Zenthaga birtokhoz csatolták és a remeték tulajdonába iktatták. Erről a konvent privilégiumot ad ki a remeték számára. D. 5. die diei ipsarum reambulacionis, iuramentalis deposicionis et statucionis predict., a. d. 1402. Péter lévén a perjel, Mihály a kántor, János pedig a custos. E.: — A. szerint hártyára írva, amelyen kerek (rotundus) fehér viaszpecsét függött, amelynek közepén felöltözött (vestitus) infülás alak, főpap módján (per modum pontificis), botot (baculum) tartva ül, kezét áldásra emeli. A pecsét kerületén ez az írás (littere seu diccionis) áll: Sigillum Capituli Waradiensis. Á.: Mihály óbudai custos és vic. in spiritualibus, 1403. szept. 13. DL 1430 (Paul. Gyula 1.) R.: ZsO. II. 2082. sz. (A.-ról.) 502. 1402. november 30. Abolma-i Litteratus Péter, Bathmonostra-i Theutus fia László fia: László mr. képviseletében Pomaz-i Benedek leányát, Balhafalva-i Litteratus János özvegyét: Dorottya úrnőt eltiltja attól, hogy László mr. Newen és Borkfalua nevű Baranya m.-i birtokait eladja, elzálogosítsa, vagy más módon elidegenítse. D. in fe. B. Andree ap., a. d. 1402. E.: DL 78533 (Zichy cs. zsélyi lt. 212. 1079.) Nyílt oklevél. K.: Z. V. 326-327. (277. sz.). R.: ZsO. II. 2086. sz.