Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)

dinasztiájával fenntartott szoros kapcsolat, a korabeli elbeszélő forrásokban elfoglalt hely, illetve a település dinamikus fejlődése lehettek a meghatározóak. 2.1 A monostor gazdasági viszonyai A széleskörű ismertség és általános presztízs eléréséhez elengedhetetlen feltétel volt a monostor gazdasági helyzetének stabilitása. Ez a kérdés azért is különösen élesen vetődik fel, mert a monostor 1015-re keltezett alapítólevele

5

1 már a XI. századra vonatkozóan is az ország egyik leggazdagabb egyházi intézményeként állítja elénk a pécsváradi konventet. Épp az oklevélből feltáruló gazdagság és az apát jogállásának előkelősége ébresztett először gyanút a kutatókban az oklevél hitelességével szemben.

5

2 Bár az alapítólevélben elősorolt anyagi javak és jogi kiváltságok semmiképp sem tükrözhetik a 11. századi viszonyokat

5

3, ennek ellenére azonban nem kétséges — főként mivel más, hiteles források is utalnak rá —, hogy alapításakor a pécsváradi monostor a korabeli viszonyokhoz képest is igen jelentős gazdagságot mondhatott magáénak.

54 Szent István király nagyobbik legendájának szerzője szerint „...a Vas-hegy lábánál [...] mindmáig virul a szerzetesi gyülekezet a Regula rendjében, s mivel bővelkedik a fenntartásához kettő múlandó javakban, nincs is másra szüksége, csak arra, hogy az övéi és mások lábát az evangélium szerint megmosogassa."

5'

5 Annál is inkább nagy figyelmet kell szentelnünk e tudósításnak, mivel az szerző saját jelenkoráról nyilatkozik, így biztosak lehetünk benne, hogy a legenda megírása idején, vagyis a XI. század utolsó harmadában Pécsvárad vagyona igen jelentős lehetett. E vagyon gyarapítását jól szolgálta az a szoros kapcsolat is, amely az uralkodó család tagjai és a monostor között sokáig fennállt. Az alapítólevél átírása külön is említi a Domoszló herceg, valamint Szent László és II. Béla által tett adományokat. Domoszló herceg adományaként tartja számon az alapítólevél a Szolnok megyei Marton és Fegyvernek falvakat, egy ezüst táblát Szent Benedek oltára elé, 5

1 Az alapítólevél kritikai kiadása, amely az átiratokról és a kutatástörténetről is pontos rendszerezést ad: DHA 63-80. Eszerint az oklevél egyik példányára már a 15. században rákerült a 'hamis' minősítés. 5

2 Szentpétery Imre a Magyar Tudományos Akadémián, 1917. december 3-án tartott székfoglalójában a korábbi vizsgálatokat és véleményeket is ismertetette. (SZENTPÉTERY, 1918.) Legújabban Kristó Gyula foglalkozott az oklevél hitelességének kérdéseivel. Tanulmányában — a problémakör kutatástörténetét is vázolva — amellett foglal állást, hogy a pécsváradi alapítólevél alapvetően interpolált, vagyis a benne felsorakoztatott javak és jogok egy része már a 11. század elején is megillethette a monostort és annak apátját. (KRISTÓ, 2000. 307-321.) 5

3 Az alapítólevélben szereplő birtokok és anyagi javak, illetve földesúri jogok kapcsán ld. KISS, 1999. 49-64. 5

4 Kristó Gyula már a 11. században is meglévőnek tartja a monostor védelmére az apát rendelkezésre bocsátott vitézeket, az apátnak szolgáló 12 lovast, a Szent Péter-egyháznál lévő piacot, illetve az apát birtokait magukénak mondó személyek elleni fellépés jogát. KRISTÓ, 2000. 319-320. 5

5 KURCZ ÁGNES fordítása In: ÉRSZEGI, 1983. 26.