Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)

Eml.: pécsváradi konv., 1338. nov. 10. DL 3199 (Mon. Poson. 57. 9.) Ld. 157. sz. K.: AO. III. 510. (342. sz.). Megj.: Szoros értelemben valószínűleg nem hiteleshelyi kiadványról — sőt valószínűleg nem is oklevélről —, hanem a hiteleshelyi eljárás helyszínén készült feljegyzésről van szó. 157. 1338. november 10. Markus fia: Péter c., Suklous-i Péter mr. serviens-e és officialis-a, urának és az ő fiainak: Pálnak, Istvánnak és Miklósnak a képviseletében elmondja, hogy Péter mr., fiai beleegyezésével, a Baranya m.-i Belkuz földön fekvő Almas és Zolouchktelky nevű öröklött birtokrészét Thatamer [székesfehérvári (Albensis) prépostnak és frater-einek: István és Bakov mr.-eknek, egyrészt a budai mérték szerinti (ad racionem budensem) 70 M. báni dénárért, amelyet teljes egészében megkapott, másrészt pedig különféle ellenszolgáltatások fejében eladta. A birtokok határai - miként azt János testvér, konventi kiküldött írásban (ld. 156. sz.) jelentette - a következők. A határ D-ről, a Zeporcha~Zoporcha vízfolyás melletti tölgyfáktól indul, ahonnan É felé a Kemus-ba tartó nagy úthoz ér, két tölgyfához. Innen egy bozótos (viminosus) mellett halad tölgyfákhoz, a bozótos és egy szántóföld határán. Innen az Azarias nevű faluba vivő nagy úton két tölgyfához, majd Ny felé egy újabb bozótoson át újabb két tölgyfához ér, egy D-re eső bozótosnál pedig ismét két tölgyfához jut. Innen, az Almas-ra menő úton átkelve, keresztülvág egy vizekben gazdag (aquosus) erdőn, és Samug faluval szemben érkezik a Zoporcha vízfolyásnál lévő két tölgyfához, majd a patak mentén tér vissza a kiindulóponthoz. A patak egyik fele a prépost, másik fele pedig Samug falu birtokához tartozik. Péter mr. az eladott két birtok kapcsán kezességet vállal, a prépost Ormand nevű erdejét pedig a két fél közösen használhatja. A konvent, az oklevél visszahozatala esetére privilégium kiadását ígéri. D f. III. prox. an. fe. B. Martini conf., a. d. 1338. E.: DL 3199 (Mon. Poson. 57. 9.) K.: AO. III. 509-511. (342. sz.). 158. 1339. február 13. A konvent tudatja, hogy Jula bán fia Miklós lánya, Owar-i Conrardus fia Jakab c. özvegye: Erzsébet úrasszony kérésére kiküldte hozzá Salamon pap testvért, aki előtt Erzsébet — minthogy idős kora (senilis etas) miatt a konvent előtt megjelenni nem tudott — úgy rendelkezett, hogy szülői szeretetből fiának: Miklósnak adja a Jakab c.-től kapott hitbére és jegyajándéka felét, annak birtoklásával kapcsolatban pedig ez úton nyugtatja őt. D. sabb. prox. an. domin. Invocavit, a. d. 1339.