Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

levelek egyik fél kezéuél voltak? Ekkor is kir. parancsot kellett nyerni, hogy az ellenfél, eskü alatt, minden okmányt közöljön az ellenféllel, mely azt töle követeli. 1740-ben az öregebb keszihóczi Palásthy Ferencz volt a családi okmányok őrzője. Palásti Palásthy Ferencz, a bécsi m. kir. kancellaria előadója pert vitt az előbbi ellen, s ezt Hontmegye alispánja. Grosztonyi Farkas által esküre kötelezte, hogy a Palásthy-család levéltárát hiven őrizte, a leveleket el nem sikasztotta, amit kikölcsönzött, azt jegyzékben tartotta, a leveleket, bármikor a családot, vagy a család egyes tagját veszély fenyegetné, a kért okmányt kiadja, el nem tagadja. Es keszihóczi Palásthy öregebb Ferencz, 1 740. okt. 13-án ily esküre megidéztetett, nov. 14-én az esküt letette: Alsó, Közép, Felső Palást, Gardon, Litwartz, Iszkornya, F. Rakoncza, Drenó, s más helységek, puszták, birtokrészekre vonatkozó leveleket, melyek a Palásthy-család személyeit mediate, vagy immediate concernálnak, azokat előmutatná, ha megégette, vagy elszaggatta volna, azokat sub juramento bevallja. Az öregebb keszihóczi Palásthy Ferencz esküjét megtartotta. mert a referendarius palásti Palásthy Ferencz perét a keszihócziak ellen Hontban megnyerte. Hazánk minden nemes családainak egész magánjoga a gondosan megőrzött, összegyűjtött családi levéltárában rejlett: e levéltár, a családi magánjogok ereje, de egyszersmind titkos sebeinek is tanuja volt, ez okból nem csak őriztetett, hanem minden idegen szemtől elzárva is tartatott. Palásthy-család leveles okmányai ily gondos megőrzés alatt számban igen megszaporodtak: az első hártya, függő pecsétes okmányoktól kezdve, a hiteles-