Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

titották, igy üssziti a kiválóbb nemes családok szilaj szokásaival: „Egyik emléke azon ököljogi s rabló lovagi erőszakos tetteknek, melyek a középkorban annyira szokásban voltak. Látjuk, mikép nemes családaink közöl a hontmegyei Palásthyak és Simonyiak egymás ellenében harczra kelnek, egyik a másik birtokait pusztítja, egymásra hadakat visznek, harczokat vivnak, s azután egymás közt egyezkedve békét kötnek. — — (Hunt-Páznán) családja máskép i

s rokonságban, sógorságban volt a Palásthyakkal, miután a Palásthyak közöl Liptónak fia, István, nőül birta Kóváry Páznának a Hunt-Páznán nemzetségéből származó Csalomjay Miklós fiának leányát, Margitot. (Palásthy Bagonya comes fiai, 1331-ben, János és Miklós Kóváry-Páznán Annát és Poholyát birták nőül.) E mellett látjuk, hogy ezen Hunt-Páznán rablólovagoknak mily összeköttetéseik vannak Palásthyakkal, hasonlóan dúlhatták az érsekség javait, és azért marasztaltattak el vagyonvesztésben.

1) Látjuk, hogy Hunt-Páznánékkal sógorságban vaunak, bog}* a Csákiakkal együtt járnak rabolni, nemcsak szoros birtokviszonyban vannak Paláston, saját fészkükben, de ezek lekötelezettjeik is azon jószágokért, melyeket tőlök birtak és vettek, mert Palást nagy (csak egyik) része Chákoké volt." . A tény, hogy Palásthy Jób, Bagonya Chákékkal tartottak, a veszély idején lióbert Károly alatt Chákékhoz menekültek, igaz, de Palásthyak a „terram ') Palásthyak az érsekség ellen haraggal lehettek, mert Lodomér érsek épen a Palásthyak által Paláston birt részeket, mint uratlan birtokot, magának adományoztutni kérvényezte a királynál, s meg is nyerte, s a Palásthyak csak hosszas perlekedés után voltak képesek birtokukat megvédeni. Lodomér érsek hamisan volt tudósítva a palásti birtokról, különben nem kérvényezte volna magának adatni, de a család ezt támadásnak s megfosztási szándéknak értelmezte.