Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

századra megállapítja; ez volt az Isten intése az ő .adományaiban; int ő a megérdemelt csapásokkal, int •ő a nem érdemelt adományokkal is, intését a gyengéden vallásos lélek fölismeri, a vallásosságban nem buzgólkodó észre sem veszi, vagy lia igen, — elhanyagolja. Eme keszihóczi ág az Isten nem érdemelt, <le mégis megkapott adományait intésül nem vette, sőt a török elől Korponára, a protestánsok várába menekül, kath. hitét veszti, alig 50. évvel a hit elvesztése után, Ferenczben magvaszakadtá lesz, birtokai leolvadtak, Borcsa leánynyal Xedeczky Kristóf több pert, több viszályt hozott saját nemes házába, semmint birtokot, vagy boldogságot. A család többi ága ma is mind katholikus. Bors unokái, barsi Váradon megerősödvén, a Sz. Péter tiszteletére emelt templomra a kegyuraság felét megnyerik;Paláston a plébániát, és a templomot megalapitván, annyira sajátjuknak tartják, hogy birtokosztásnál magát a templomot is, elméletileg felosztják, sőt hogy a Palásthyak birtokjogát a palásti templomra annál bizonjosabbnak tartsuk, megerősit minket ebben Róbert Károly 1331-ről kiadott adományozása Besenyők számára, melyben a három Palásthy-testvér birtokait „cum ecclesia lapidea" Besenyőknek adományozza ; Palásthy András Keszihóczot a rokon Dacsóéktól egészen megszerzi, mint ájtatos hive az egyháznak, a 16-ik század közepén meghal, a palásti templomnak, plébánosnak hagyományoz, s Keszihóczon az általa épitett kath. templomkában temetkezési helyét választja, s eme, a Szt. Háromság tiszteletére emelt templomkát végrendeletileg is megadományozza. Különösen a palásti templomnak épitése,