Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

A család birtokai. A birtok, az életföntartásra és kényelmeinek megszerzésére alkalmas eszköz, hazánkban még a nemzet fentartásának, fönmaradásának, nemzetközi jogának biztosítására szolgált; ez okból a nemesi birtok kezdettől fogva elidegenithetlen volt. Akié a hazai föld, azé a haza is: élt nemzet e hazán; magyar nemes birta a földet, ő volt a haza, a nemzet, a törvényhozás, az igazságszolgáltatás, a véderő, koronás királya alatt. A nemesités rendesen birtokadományozással volt összecsatolva. Palásthy Bors ..terram Palást

u kapta, ahol számos atyatiai mint Hont várjobágyok birtokoltak; ,,terra Palást

u a birtokhatárnak azon részét jelezte, mely Paláston a koronáé, a királyé, mint Hont várának uráé volt. E birtok 1279-ben a család tagjai közt megosztatott; 1295-ben Lodomér esztergomi érsek kir. adományt nyervén Palástra, III. András emez adományozása semmivé lett, a családtagok birtokaikban „tum collatione II. Ladislai, tum praeemtionis titulo" a király Ítéletével megerősítettek. De már Bés, a király pinczemestere, Borsnak atyja, Barsmegyében, Váradon birtokolt; e két pontról indult ki a család birtokszerzése, s háromszázadon át mindinkább teijedt, Hont, Bars, JSyitramegyékben. 1258-ban Paláston kívül a család tagjait Várad, A

revics

t*ny, Lovazon, 1264-ben Túron, Tamaton mint birtokost találjuk; 1261-ben Bés Guchun földét IV. Béla