Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

hogy az egyetlen nemesitett Bors. Palásthy nemes család elseje volt. mert e tény, épen mivel egyetlen keresztes vitézre vonatkozott, a magas körökben általánosan ismert lehetett. Tévedhet azonban a jeles, a tudós Schwartner iró. mikor Kun László király kegyelméből, melynek Almos és Fábián voltak részesei, azt következteti, hogy a család, miután nemesittetett volt, Hont várának jobágyai közé tartozhatott. Guze az elsőben nemesített Borssal oldalág volt; Bors nemessége csak fiaira, unokáira, az egyenes leszármazásban szállhatott; az oldalág Hont várának jobágya maradott; következőleg Guze fiai 1281-ben, Álmos és Fábián e jobágyi viszonyból kiemeltethettek, a nélkül, hogy ez az előbb nemesitett Bors vonalat is illetné; <3S mivel Kún Lászlónak szavai: „in recompensationem servitiorum suorum, (a cseh király elleni hadjáratban) <luxisset eximendos, tam pure et simpliciter, ut a tunc -eadem gauderent et fruerentur libertate, qua ceteri nobiles regni sui gratularentur, sub vexillo regis (a nemesek joga és kötelezettsége) militantes",

1) eme kiváltság Hont vára ellenében valóságos nemesités volt. A jobágyi viszonyból kiemelt egyén birtokára nyerte a kiváltságot, de a vár zászlaja alatt katonáskodott ; Kún László mint a személyt, mint a birtokot kivette Hont vára tartozásából. Álmos és Fábián nemesittetése előtt csak Bors biit nemességgel a Palásthyak számos tagu családjában; és ime, midőn 1295-ben Lodomér esztergomi ersek Palást falu adományoztatását, mint Hont várának tartozékát, kérvényezte és megnyerte András királytól; „quam a nobis nomine terrae castri nostri ') L. 13. 13.