Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

Az érdemes iró Gfuze fiainak, Álmos és Fábiánnak nemesittetését is emliti, mely 1281-ben IV. László királytól származott; ennek szövegét Fejér Szécsy Miklós országbírónak 1354-ik évben hozott ítéletszövegében találta, s a nélkül, hogy az átvétel és beillesztés tényét említené, önmagában közli.

1) „Palásthy Guze fiaitól, miként sarjadzott le napjainkig a család", Xagy Iván ur megmondhatónak nem tartja. Helyesen is, mert Álmos nőtelen maradt, Fábián pedig János fiában magvaszakadttá lett: leszármazást nem adott. De 1290—1300. között, mikor emez ág nemesittetése után 15-20 évvel, mint uj törzs végképen kiszáradt, Paláston, Váradon, Xemcsény és Vezekényen Bors, Pous, Péter comes, Ivánka (Jancsi, Joanche) sok tagú nemzetségben virágzott, melyből nemsokára az eéni, vagyis mezőkeszi, később a keszihóczi ág sarjadzott, maradván a központi törzság Paláston. Schwartner Márton „Introductio in rem diplomaticam aevi intermedii"

2) írja: „Privilégium Andreae regis in monte Tábor confectum, quod Werbőczyns Trip. p. 2. litv 14. §. 13. commemorat et quod suo (Werbőczii) adliuc tempore in cottu. Hontli. conservatum fuisse narrat, ut quondam a doctissimo viro P. Carolo Koppy (f 1801.), qui illud se inspexisse dicebat, didiéi, adhucdum in tabuiario vetustissimae gentis Palásthyanae sup erest.

u Folytatva emliti Kiín László és Róbert Károlytól adományozott nemesítést is; IV. András királynak, az Árpádház utolsó sarjának kegyelmi tényét a család iránt 1300-ból nem említvén. Így szól tovább Schwartner: „quod siquidem ') Codex dipl. V. 91. Lásd alább 13. 12. 8) Edit. Budcns. 1802. p. 303