Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai 3. füz., A XVII. századból származó oklevelek kivonatai. (Budapest, 1901.)

1661 JAIí, 29.— 1661 FEBR. 5. 163 1058. 1661 január 29. Bécs. Chiaromanni jelentése. Nagy fontosságúnak mondja Kemény Jánosnak Barcsay beleegyezésével erdélyi fejedelemmé történt megválasztatását. Itt ez esemény következtében nagyobb török invasiótól tartanak. De Kemény János eszes ember és vitéz katona, s gróf Portia állítása szerint mindig jobb lesz Kemény Jánossal egyesülni, mint a gyenge eszű Barcsayval. A szászok s székelyek Kemény részén vannak. Itt a végvárak erősítése iránt tesznek intézkedéseket. Nápoly II. 1059. 1661 február 2. Bolioncz. Gróf Batthyány Kristóf Lobkovitzhoz. Két török lovat küld. Raudnitzi Lobkovitzlevéltár. 1060. 1661 február 5. Bécs. Chiaromanni jelentése. Bő részleteket közöl a magyar főrendek által a császárnak átadott emlékiratból. Előadják az inkább a magyarok, mint a törökök ellen fordult császári hadak által a felső vidékeken okozott károkat, hogy a jelen siralmas helyzeten csak háborúval lehet segíteni; hogy a török a békekötés tartama óta 40 magyar várat ejtett hatalmába s hogy 20 év óta 300 ezer embert hurczoltak török rabságba; hogy az 1606-ban kötött békében 70 vármegyét engedtek át a töröknek, hogy a többi 30-ból 20-at elragadott a béke tartama alatt, a többi 10-nek pedig majd a fele adófizetőjévé lőn; hogy Bethlen Gábor idejében a török 10,000 arany adó fejében teljes szabadságot engedélyezett a magyaroknak ; hogy ily nyomorult állapotban inkább alávetik magukat a töröknek, mintsem hogy két urat szolgáljanak, kik egyaránt romlásukat okozzák. Előadják, hogy jobbágyaik évi 3 millió forintnyi adót fizetnek a töröknek. Várad elestét rendkívül károsnak mondják s szemrehányást tesznek az udvarnak, hogy segítséget nem küldött a várőrségnek. »De az Isten meg fogja büntetni azokat a minisztereket, kik azt hivén, hogy ezáltal a magyarokat zaklatják, árulást követtek el saját uruk ellen.« Kimutatják azután, hogy 3 év óta a törökök több területet foglaltak el Magyarországban, mint a mennyi az egész Felső- és Alsó-Ausztria, — és az udvar nem tesz semmit. Figyelmébe ajánlják a császárnak, hogy, ha Velencze ki talál békülni a törökkel, minden veszve van ... Az emlékirat nem igen tetszett az udvarnak, mely inkább, mint valaha, el van határozva megvásárolni bármi