Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai 1. füz., A Mohácsi vész előtti okiratok kivonatai. (Budapest, 1890.)

A cseh főurak Budára jöttek s meghívták Lajos királyt Prágába. Szól továbbá Perényi nádornak február 5-én bekövetkezett haláláról s a Sz. György napján történendő nádorválasztásról. Velenczei levéltár. 1094. 1518 február 15. A velenczei tanács válasza Móré Fülöp magyar követnek, a II. Lajos királynak utóbb érkezett leveleiben kifejezett azon véleményét illetőleg, mely szerint Yelencze tartoznék még Magyarországnak 100,000 aranynyal, s az Ulászlóval kötött szövetségi egyezség még érvényben volna. A tanács tagadja mind a két állítást, s az összes számadásoknak Budára való küldését igéri, hol meg fognak győződni a valóságról. Abból, hogy a signoriának Budán követe van, nem következik, hogy a szövetség tovább is fenmaradt, mert Velenczének minden nagy hatalomnál van követe. Felhozza a magyar alattvalók, különösen a Frangepánok által Dalmácziábau okozott károkat, de a jó barátság kedvéért hajlandó egyszer mindenkorra 3000 aranyat leüzetni (november 6-ki határozata szerint 10,000 aranyat akart fizetni.) IVlenczei levéltár. 1095. 1518 február 21. De Bagno Lajos mantuai nemes második levele Egerből. Ujabb vadászatokról ír, melyekben óriási vaddisznókat ejtettek el. A vadásztársaság rendesen Egeikörnyékén gyül össze, honnét az elköltött reggeli után megindul s csak késő este tér vissza. Ezután leír egy medvevadászatot, melyen Hippolit bíbornok egy nagy anyamedvét ejtett el. «Értésére esvén a bibornoknak, hogy a hegyekben medve van, s megtudván tartózkodási helyét, egy sűrű fákkal ellepett s hóval borított hegyet, annak alját nagyszámú magyar lovasokkal s gyalogosokkal körülvéteté. A hegyen felállítottak minket a kutyákkal s hajító dárdákkal, s miután a bíbornok utasítása szerint a hálók elvettettek, jeladásra elbocsáttattak a kutyák, melyek nagy élénkséggel kezdték meg a hajtást. Egyszerre előbukkan a medve, s a kutyaugatás mind erősebbe válik. A medve lenéz a völgybe s úgy látszik, mintha lent keresne menekülést, onnét azonban a parasztok kiabálásai által elriasztatván, a hegyoldalban folytatá futását s egy másik hegyre menekült. A kutyák és a peczérek azonban mindig nyomában maradnak. A medve néha lekuporodik a földre mint a macska s hirtelen neki ugrik a kutyáknak, s •előlábaival megragadván egyet-egyet, fölveti a levegőbe mint ii lapdát. Egy milanói úr (Ercole da Milano), ki a peczérek-