Fraknói Vilmos: Oklevéltár a magyar királyi kegyuri jog történetéhez. (Budapest, 1899.)

A negyedik és ötödik fejezetben ismét »a magyar királyság« kegyúri jogaira tér át, a melyeket sem az egyetemes egyház rendelkezései, sem az 1629. évi nagyszombati zsinat végzései nem szoríthatnak meg. Ugyanis ez utóbbiakból Brenner ellenfelei érvül hozták föl azt az intézkedést, a mely szerint az apátok és prépostok utasíttattak, hogy főpásztoruktól az egyházi beiktatást eszközöljék ki. Ezzel szemben ismét az 1526-ik évi XXI. törvényczikkelyre utal, mely a káptalani méltóságok adományozását a királyi jogok közé sorolja, a nélkül, hogy az egyházi megerősítésről említést tenne. Es fölhozza Balogh Miklós szepesi prépostot, ki Leopold király adománylevele alapján foglalta el a prépostságot, érseki megerősítés nélkül. Amiből azt a következtetést vonja le, hogy erre neki sincs szüksége. Ezután azzal az ellenvetéssel foglalkozik, hogy a fejedelem adományozhatta ugyan a prépostsági javadalmat, de a lelki hatalmat csak az érseki megerősítés adhatja. Ezzel szemben azt a tételt állítja föl, hogy a magyar királyi kegyúri jog »a választásban« és »adományozásban« áll, s ezekben egyházi joghatóság átruházása is benfoglaltatik. Végre azt fejtegeti, hogy a szepesi prépostsággal kapcsolatos szepesmegyei főesperesség czímén sem tartozik a prépost az érseki megerősítést kikérni; mert ámbár a főesperes a főpásztor helyettesének tekinthető, a préposti joghatóságból az attól elválaszthatatlan főesperesi joghatóság is foly. Ezzel Brenner fejtegetéseit befejezi. * * *