Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára 1243-1803. I. (Lőcse, 1917. Különlenyomat a Közlemények Szepes vármegye multjából)

lett volna, mert hiszen az ellenfél a legjobban tudta volna, hogy az ellene felmutatott oklevél hamis, ezt pedig szó nélkül alig hagyta volna. Másrészt meg ismerve az Árpád-kori pert, nagyon jól tudjuk, hogy még a XIII. század második felében is maga a királyi oklevél sem elég bizonyiték egymagában, hanem ezenfelül a bizonyításhoz esküt, sőt esetleg tanukat is követeltek. Mindezeknél fogva a jelen esetben a hamisítás lélektani indító okát nem látom fennforogni, de ha — a mit alig hiszek — mégis hamisítással állanánk szemközt, ha a kancelláriát cserbenhagyta a memóriája, vagy ha hamisítvány lenne még az 1282. évi oklevél is, akkor a hamisítás csak 1313. előtt történhetett, mert a budafelhévizi convent által 1313-ban kiállított eredeti oklevél hitelességéhez sző nem férhet. Nézetem szerint az 1270. évi oklevél esetleg lehet gyanús, de annak feltétlenül hamis volta bebizonyítva nincsen, az 1282. évi oklevél pedig, — figyelemmel a IV. László alatti rendetlen kancelláriai állapotokra — még csak nem is gyanús. Döntő érvet szolgáltain a az a körülmény, ha az alapoklevél maga eredetiben meg volna, ez azonban — sajnos — ma már nincs meg, s így a kérdés eldöntése mindenesetre nehezebb. 5. 1275. április 3. („Dátum .... anno domini millesimo ducentesimo septuagesimo quinto, tertio nonas április.") IV. László király Márk ispán fiának Batiz („Bootyz") ispánnak már V. István óta szerzett érdemeiért, — de főleg azért, hogy a lázadó Márk fia Rolandot királyi parancsra Szepes várában megostromolta és ott karján súlyosan meg is sebesült — a szepesmegyei Szalók és Mateócz birtokokat adományozza. Atirva Fülöp fermói püspök és szentszéki követ 1279. március 4-én kelt oklevelében. Levéltári száma : 3. Kiadták: Fejér: Codex dipl. V. 2. 238; Schmauk: Supplementum analectorum terrae Scepus. 12. lap; Kayser i. m. 22. 1. 6. 1277. március 23. („Datuin .... anno Domini MoCCo septuagesimo septimo, decimo kalendas április.") IV. László király Batiz („Bothyz") ispán serviense György fia Máténak, különösen a cseh király elleni hadjáratban szerzett érdemei jutalmául a Hernád vize mellett fekvő Béla nevü erdőt vagy földet (,.silvam seu terram Bela vocatam") — mely Odorinnal és Jemnikkel határos — adományozza és meghagyja a szepesi káptalannak, hogy őt ezen föld birtokába iktassa be, a mit a káptalan meg is tesz és a nevezett föld határait megállapítja. Egyúttal a király Mátét ugyanazon szabadságokkal ruházza fel, ,,qua veri et primi nobiles regni nostri sub nexillo nostro militantes gratulantur," meghagyja végül, hogy senki a comesek közül Mátét és utódait ítélni ne merje, hanem csak maga a király. Átirja a szepesi káptalan 1337. január 28-án. Levéltári száma: 21. 7. 1279. márczius 4. Buda. („Dátum Bude IIII nonas marcii, anno Domini MoCCoLXXVIIII . . .") /