Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára 1243-1803. I. (Lőcse, 1917. Különlenyomat a Közlemények Szepes vármegye multjából)

szabadságát, szerette vallását, melyeket mind egy idegen, szivétőllnlkéWl teljesen távol álló család akart tőle elvenni. . Elmultak, letűntek a félreértés századai és a Máriássy család „megfogyva bár, de törve nem" ma is ott él azon a földön, a hol emberöltőkön át vívta nehéz harczait a létért, a mely földtől a család réges-régi előnevét vette, És vájjon ma hány régi magyar család mondhatja magáról azt, hogy ott él, a hol őseik 20—25 emberöltőn át éltek, küzdöttek, örültek, búslakodtak és meghaltak? . . . Es a százados borús, komor, zivataros idők után jöjjön el e családra is egy jobb kor, a melyben vivát, crescat, tloreat a régi fényben, az ősi dicsőségben, — ugy legyen !