Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára 1243-1803. I. (Lőcse, 1917. Különlenyomat a Közlemények Szepes vármegye multjából)

conscriptió adatai szerint a Máriássyaknak a Szepességben semmijük sincsen, minden Bornemissza Benedek kezén van.

1) 1540—42. körül meghal Máriássy Máté is, ugy hogy most már csak Máriássy Ferencz özvegye, Zsófia, két apró gyermeke: Antal és Pál s négy leány vannak életben (Margiton kivül), ugy hogy az özvegy Zsófia és a hat árva most már teljesen magára van hagyatva s ennélfogva erősen reá volna a családi javakra szorulva. Folyton-folyvást perli is Bornemisszát, de mind hiába. Többször megnyeri pereit, iktató parancsot is eszközöl ki Bornemissza ellen, czélt még sem tud érni. mert Bornemissza ellene szegül az iktatásnak, sőt egyenesen kiiizi javaiból az özvegyet, mig végre „post tot discrimina rerum" 1540-ban a peres felek egyezségre lépnek.

2) A szivósan kitartó özvegy tehát végsőleg mégis diadalra viszi gyermekei ügyét és az 1548. évi és az ezt követő dicalis összeírások tanúsága szerint Máriássy Ferencz özvegye a szepesmegyei Máriássy javaknak ismét birtokában van, illetve 1550-től kezdve az anya és Pál fia már együtt mint birtokosok szerepelnek.

1) Ha a Máriássy vagyon visszaszerzőjének Máriássy Ferencz özvegye Zsófia tekintendő, viszont a család dologi alapjának tágitója, a vagyon, tekintély és hatalom regenerátora Máriássy Pál. a ki a vagyonvisszaszerző perek egész tömegét folytatja és a ki rendező, szervező tehetségével rendbe is hozza a család vagyoni ügyeit és magát Márkusfalvát, mint caput dominii-t magas színvonalra emeli, megalapítva itt a márkusfalvi (nemesi) iskolát. A Habsburg-ellenes felvidéki Máriássy család természetesen a XVI. században protestánssá lett. A protestantizmus hatásának 1588. szeptember. Szepesin, dicalis conscriptiója. „Bona Benedicli Bornemissza: Wogendryzel Zawoda Porach Teplicha Mark us fal wa Chepanfahva Batisfalwa Gerlafahva." Orsz. Levéltár: Dicalis conscr. XXXV. kötet. 344—356. rejies ták. 3) 1548-ban már az özvegy kezén van: Merény, .Márkusfalva, Csépánfalva, Zavatka, 1549-ben Monyorós és Teplicza is az övé. Orsz. Levéltár: Dicalis conscr. XXXV. kötet.