Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. (Máramaros-Sziget, 1900.)

ELŐSZÓ. Nemo pátriám qnia mngnn est amal, sed qiiin sua. Seneca. Ep. 66. Miként általában történetet írni történeti kutforrások nélkül lehetetlen, ép ugy különösen Máramaros története megírására gondolni sem lehet addig, mig a vármegyére vonatkozó történeti anyag lehetőleg egybegyűjtve és közzétéve nincs. Ez indított arra, hogy a szülőföldemre vonatkozó és kora ifjúságom óta buzgalommal gyűjtött adatok egy részét közzé tegyem, és ha fáradozással, anyagi áldozattal is, a nagyérdemű olvasó közönség rendelkezésére bocsássam. Ezen közleményben a XIV. és XV. századbeli oklevelekre kellett szorítkoznom, mert az előző századokból eredő oklevél, miként Magyarország keleti részére vonatkozó általában, ugy máramarosi is kevés számmal maradt reánk, és ezen keveset is, a mi nyilvánosságra jött

4 e^yb egy üj te nem eddigelé nem sikerült; a XVI. és következő századokból ellenben már sok van, de ezeknek közlését más erők részére kellett fennhagynom. A közép kor két utolsó századából eredő és Máramarosra vonatkozó okleveleket, melyek előttem szöveg szerint ismeretesek, a jelen gyűjteménybe kivétel nélkül mind felvevőm ; de ezeken kívül még számos oklevél létezik, melyet ha a Gondviselés életemnek kedvez, s ha ezen gyűjteményt a n. é. közönség némi pártfogására méltatja, felkutatni és közzé tenni kötelességemnek fogom ismerni. A terület melyre ezen oklevelek vonatkoznak, egyike Magyarország legérdekesebb vidékeinek, érdekes nemcsak