Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. (Máramaros-Sziget, 1900.)
verbum praesentibus insertas, et Statutionem possessionariam expressam in eisdem, sicut eaedem possessiones verus descensus, et certus locus mansionis ejusdem Dragus, et praedictorum patris et fratrum suorum ac praedecessorum eorumdem praefuisse dinoscuntur, acceptamus, et pro eisdem ipsorumque haeredibus ac successoribus authoritate Regia confirmamus. Salvo tamen ipso jure Regali, et aliorum, quorum libet in eisdem remanente, ita tamen ut praedictus Dragus et páter ac fratres sui antedicti eorumque successores censos 3) debitos semper dare, et se intra consvetos móres olacorum Regiae Majestati teneantur jugiter exhibere. In cujus rei memóriám firmitatemque perpetuam praesentes literas nostras privilegiales expediri fecimus pendentium authenticorum duplicium Sigillorum nostrorum munimine roboratas. Dátum per manus ejusdem venerabilis in Xto patris Domini Nicolai Episcopi Zagrabiensis Aulae nostrae vice cancellarii dilecti et fidelis nostri. Anno domini Millesimo tercentesimo quinquagesimo quinto, quarto Idus Octobris. Regni autem nostri anno quarto decimo. Venerabilibus in Xto patribus Nicolao Strigoniensi locique ejusdem comite perpetuo, Colocensi sede vacante, et Dominico Spalatensi Archiepiscopis. Nicolao Agriensi, Andrea Transylvano. Demetrio Varadiensi, Nicolao Quinqueecclesiensi, Thoma Csanadiensi, Iohanne Vesprimiensi, Colomanno Farensi, et Michaele Vacziensi, fratribus Toma Sirmiensi, Stephano Nitriensi, et — Boznensi Episcopis, Ecclesias Dei feliciter gubernantibus. Magnificis viris Nicolao Palatino, et Iudice Comanoram, Nicolao Woyvoda Transylvano, et Comite de Zolnuk, Cyko Magistro Tavarnicorum nostrorum, Comite Nicolao Iudice Curiae nostrae, Nicolao de Macsou, Nicolao totius Sclavoniae ac Croatiae Banis — Dapiferorum, Dionysio Agazonum, Toma Ianitorum nostrorum Magistris. Simoné filio — Comite Posoniensi, et aliis quam pluribus Regni nostri Comitatus tenentibus et honores 4) 5). !) Laczkfi András mester a székelyek grófja, brassói és máramarosi főispán, ezen oklevél szerint 1355 ben már nem volt életben. 2) Miután Gyulafalvát Dragus őseitől örökölte, a birtok nevezetét a XIV. század előtt élt egyik tulajdonosától vette. 3) A románok által fizetett adó „quinquagesima" név alatt volt ismeretes, és termékeik ötvened részéből állott; (lásd e részben az 1360. évi márczius 20-án kelt okiratot.) 4) A leleszi conventnek 1764. évi eredeti átiratából, melyet velem 1866. évben a vármegye nagytehetségű főjegyzője Jura György közölt. 5) Szilágyi István igazgatónak az 1355. évi királyi átirat eredetije is rendelkezésére állott.
