Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. (Máramaros-Sziget, 1900.)

vajda rokonát Bogdán máramarosi vajdát, a Baroat vajda idejében Romanatzból menekülő kenézek leszármazóját arra birta, hogy éjszaki Moldvát elfoglalja, s a magyar korona joghatósága alól elvonja." Ezen állitások Costin Mironnak 1684-hen lengyel nyelven irt költeménye következő szavaira fektetvék : „Van Máramarosban egy Konyha nevü falu, itt lakott övéivel Drágos a Bogdán fia, ki büszke volt a régi uralkodóktól való leszármazására." Costin Miron moldvai cancellár lengyel követségben járván, Máramaroson keresztül utazott, itt szerezhetett értesülést Bogdán vájdáról és annak jószágáról : Konyháról ; többi szavai inkább költői jellegűek, mintsem hogy történeti bizonyítékul elfogadhatók lennének. De az idézett következtetések leginkább egy moldvai névtelen krónika tartalmából vonattak le, mely krónika a XVI. század elején orosz nyelven Íratott, s a „Voskresenskaja Letopisi" czimü orosz-krónika gyűjteményben találtattatott. Ezen krónikát először Schlözer közié latin fordításban : Geschichte von Littauen. Halle 1785. czimü munkájában ; aztán kiadta eredetben az archeografica commissio következő czimü gyűjteményében : Polnoe sobranie russk'.ch Letopise — t. VII. V tipografii Eduarda Pratza. Sanctpetersburg 1856. Utoljára kiadta I. Bogdán eredeti szövegben és román fordítással ily czimü gyűjteményében : Vechile Cronice Moldovenesci-Bucuresci 1891. Erről a krónikáról Fessler (Geschichte der Ungarn II. p. 681.) akép nyilatkozott, hogy semmi hitelt nem érdemel. Szalay László szerint (Magyarország története II. 102.) az nem egyéb hazugságnál. I. Bogdán azt fantastikus koholmánynak tartja. Minden tisztelet mellett, melylyel B. P. Hasdeu tekintélyének tartozunk, mi is az I. Bogdán nézetét osztjuk, mert a krónika adatai 1359. évig mennyiben ellenőrizhetők, valótlanok, e miatt a többi adatokat, melyek ellenőrzésére semmi adatunk nincs, el nem fogadhatjuk. A krónika állítja többek közt, hogy a románok Velencze városból származnak ; ilyesmit senki más nem állit; de sőt a román nyelv formái, egybehasonlitva az. olaszszal, sokkal régibb keletkezésüek, mint a velenczei bizonytalan gyarmatok az Aldunánál. — Minden krónikás tudja, hogy valamint Ó-Róma ép ugy Uj-Róma is csak egy volt t. i. Constantinápoly (lásd az 1391. évi diplomát) nem pedig egy más ismeretlen fekvésű város valahol a Duna mellékén. A keleti és nyugati egyház közötti szakadás nem Formozus pápa (f896) alatt ment végbe, mert ez előbb Bulgáriában missionariusként működvén, mint pápa a legjobb viszonyt tartotta fenn a keleti kereszténységgel, — a szakadás sokkal később 1054-fcen történt meg. — II. Száva szerb érsek, (mert I. vagy szent Száváról ki 1237-ben halt meg, szó sem lehet), nem IV. László magyar királynak, hanem Dragutin szerb királynak volt nagybátyja, és utóbbi sógora volt IV. László királynak ; az sem lehetséges, hogy egy keleti vallású főpap keresztelje meg a magyar trónörököst, a nélkül hogy az egész uralkodó ház a kath. egyházból ki ne közösittetett volna. Magyarország krónikái és diplomái a tatárokkal történt sok hadakozásról és ütközetről emlékeznek, de arról, mely a Tisza mellett történt volna, nem tudnak semmit. — A kérdéses krónika megnevezi a tatárok kenézét Neimet-et, kinek létezését ellenőrizni képesek nem vagyunk, de mélyen hallgat a magyarok az ó- és uj rómaiak vajdáiról, kenézeiről, kiket a honi krónikákból, vagy diplomákból ismerhetnénk. — Ezekben nyomát sem lápjuk annak, hogy IV. László király valakinek földeket adományozott volna Máramarosban. — Egész Máramarosban nincs oly hely, mely Kris nevet viselne; s a