Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. (Budapest, 1909.)

talanabb volt, mit szól rendelkezésükhöz az országgyűlés, a hol a köznemesekkel kellett számolniok. Talán nem tudták, mit akarnak ezek, de arról biztosak lehettek, hogy a kijelölt gyámok nem kellenek majd nekik, mert idegen nemzetiségűek, se a kijelölt kormányzók, mert ezek a főnemesség gyűlölt tagjai. Pedig ők a törvényes formák megtartása mellett keresztül akarták vinni ennek a három megbízottnak a kormányát, a mi ugyanazt jelentette volna rájuk nézve, a mit Ulászló trónraléptekor a koronázási feltételek : az országgyűlés végzései értelmében a főnemesség uralkodott volna Magyarországon és nagyobb tekintély elérése czéljából kölcsön vette volna kormányzásához a király nevét. Mert arról szó sem lehetett, hogy a tíz éves Lajosnak lesz valami befolyása. Éppen ezért a köznemesség más megoldást keresett és ezzel együtt nagy erővel nyomult előtérbe Szapolyai személyisége. Jellemző a törvények tiszteletére, a mi itt történik A király Ígérete ellenére nevezi ki fia gyámjait, a köznemesség se ezt, se az elkövetett törvénytelenséget nem fordítja ellene, se nem hivatkozik arra a törvényre, a melyet itt alkalmazni kellene. Szó sincsen arról, hogy a nádor gyámságát elrendelő 1485:11. t.-cz. értelmében járjanak el, pedig az tételes törvény. De a nádor nem kellett egyik pártnak sem. Nem hinném, hogy dicsőség lenne Perényire nézve az, hogy nem volt eléggé pártember. Pedig itt az kellett. Nem állott ő a pártokon felül, hanem mindkettőt meg szerette volna nyerni s így nem állott melléje egyik se. A mikor a Habsburgokkal 1515-ben a kettős házassági szerződést megkötötték, hozzájárult mint magánember, de tiltakozott ellene ünnepélyesen, csaknem színész módjára, mint Magyarország nádora. így nem nyerhette meg egyik pártot se: nem állhatott melléje a főnemesség, melynek körébe tartozott, hogy pedig ezek után a köznemesség nem számított reá, az természetes. Az 1516 ápr. 24-ére összehívott diétának legfőbb tárgya a kormányzat berendezése volt; e mellett szinte másodrangú kérdéssé vált a török elleni védekezés, az ehhez szükséges sereg eltartására, meg a király szükség-