Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez. I. (Buda, 1870.)

CCXLI. 1536. Kolozsvár birája és esküdt polgárai kérik a szebeni polgármestert, hogy kolozsvári Peuchel András özvegye Mártha asszony oda felebbezett ügyére az árvák érdekében legyenek jóakaró figyelemmel. Prudens et circumspecte domine Amice nobis honorande, Salutem et Amicicie commendacionem honesta domina Martha Relicta prudentis et circumspecti quondam Andree Peuchel olim conciuis nostri habét quandam causam Coram Yninersitate dominorum Septem et duarum Sedium Saxonicalium , que quidem Causa mediomandati Regie maiestatis Domini Domini nostri naturalis graciosissimi, in conspectum ipsorum dependet maturius discucienda proinde vestrarn pr tanquam dominum et amicum nobis honorandum rogamus Quatenus Eadem vestra pr Ob Intuitum Amicicie nostre et communis Justicie, velit in causa ipsius Auxilio et Juvamine esse vt Bona Pupillorum eiusdem a Parente ipsorum in eos Jure Hereditario deuoluta et condescensa a miseris Orphanis ne alienentur et ne pereant. Cum et absque illis varios habent creditores et priuignos quoque eiusdem quondam Andree Peuchel eos pro debitis infestantes Quicquid ergo vestra pr. penes iusticiam ipsorum fecerit, nos quoque omni Amicicia nostra vestre pr. infuturum promereri volumus, Quare et Bene valere optamus, Ex Ciuitate Kolosiváriensi feria Sexta proxima ante festum Beate Elyzabetli vidue anno domini 1536. Judex et Jurati Ciues Ciuitatis Koloswariensis. Kivül : Prudenti et Circumspeeto Mathie Armbruster Magistro Ciuium — Ciuitatis Cibiniensis etc. domino et Amico Nobis honorando *) CCXLII. 1537. Kolozsvár város száz férfiainak és egész közönségének első helyhatósági törvényszabályai. Nos Centum Electi Tota Comunitas Ciuitatis Golosivariensis Memoriae Comendamus Per Praesentes Yniuersis Et Singulis quibus Incumbit, Quod Quum nos infra Octauas festi Natalis Domini [dec. 30.] Juxta Consuetudinem Ciuitatis nostre, Quottanuis obseruatam pro Nouo Consulatu eligendo ') 8V2 hüv. hosszú, 8 hüv. széles papírra irt levél, vízjegye egy mérték, egykor veres viaszszal volt pecsételve, mi ma nincs meg; eredetije a nemes szász nemzet levéltárában a lajstromozatlan irományok között.