Teleki József gróf: Hunyadiak kora Magyarországon. Oklevéltár. XII. (Pest, 1857.)

nostrarum humiliter feruenter, ac libere concedimus in vita pariter et in raorte. Addicientes ut cum eiusdem inclite Magnificencie vestre obitus quem Deus faciat felicem nobis innotuerit, animam illius, cum vigilijs, missis defunctorum alijsque pijs operibus ac ceremonijs prout Magnatis huiusmodi apud nos fieri solitum est deuotissime commendabimus omnium rerum conditori, nec non ob perpetuam memóriám nomen Magniíicencie vestre annalibus nostris mortuorum inseremus efficaciter. In cuius rei testimonium presentes tradimus literas nostrorum prelature et Capituli Sigillorum appensione roborata^ Dátum apud Monosterium nostrum vicesima Septima die mensis Septembris. Anno a Natiuitate domini Millesimo Quadringentesimo Septuagesimo Septimo. Az anspachi levelek közöl. DCIX. Alátyás király a tótországi rendek követei előadásából megértvén azon veszélyt, mellyben közelebbről az ozmánok beütése miatt forogtak, sajnálkozását jelenti az iránt, hogy azon háború miatt, mellyre őt főként a haza védelme kényszerítette. személyesen és egész erővel segítségökre nem mehet-, ígéri azonban, miként, mihelyt ezen hadjáratnak mint reményű kevés idő mnlva véget vethet. fáradságot és költséget nem kiméire védelmökre robog : egyszersmind tud tokaiadja, hogy addig is Laki Túsz János és Egervári László tót- és horvátországi bánokat oda utasította, miként őket személy szerint összehívón, a főrendeket, nemeseket és birtokosokat és azoknak fegyveres népeit gondosan összeírják, hogy így hasonló esetben a szükséghez