Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 5. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1489-től 1530-ig. (Sopron, 1938.)
Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ
rainak betöltésénél, amelyeknél más paoi reverzálisok kegyúr gyanánt viszont csak a városi tanácsot tüntetik fel, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy mióta ez a nagy testvérület megalakult és ameddig fennállott, a várost királyi kiváltság alapján megillető kegyúri jogot végeredményben ez a vallásos társulat érvényesítette, ahol a tanácsbeliek, vagyis a világi elem többségben volt mindig, de ahol a papság képviselői révén a maga befolyását állandóan érvényesíteni tudta. Az egyházi és világi befolyásos elemeknek e megértő együttműködése biztosította azt a nagyszerű összhangot, amelyet a reformáció előtti korszakban egyházi téren Sopron városában tapasztalunk. De ennek a szellemi és anyagi téren ható erők kiegyensúlyozott találkozásában kereshetjük annak magyarázatát, hogy olyan templomok felett is gyakorolt felügyeletet a városi tanács a tagjai közül kikerülő templomatyákon keresztül, amelyek a város kegyurasága alá sohasem tartoztak. Ilyen volt a bánfalvi Szent Farkas kápolna (10. sz.), a soproni ferences templom (18. és 26. sz.) és a János lovagok Szent János kápolnája (19. sz.). A reformációt közvetlenül megelőző időkben tehát olyan viszonyokat találunk Sopronban, hogy az összes templomok és kápolnák bevételei és kiadásai a városi tanács által megbízott templomatyák kezén ment keresztül, akik erről rendes számadást vezettek, melyet azután a városi tanács felülvizsgált, a nagy testvérület pedig mint legfőbb fórum tudomásul vett. Mindenesetre a városi tanács felügyeleti hatáskörét olyan templomi épületek felett, amelyeknek nem volt a kegyura, csak úgy tudjuk megmagyarázni, hogy ezt a jogot a templomtulajdonos rendek saját elhatározásukból önként ruházták át a városi tanácsra, hogy megszabaduljanak . a templomfenntartással kapcsolatos anyagi gondoktól, hogy így minden idejüket és erejüket a hívek lelkiéletének ápolására fordíthassák. Nyilvánvaló, hogy mindaddig, amíg az egyházi és világi hatóságok között a legteljesebb egyetértés állott fenn, ez a megoldás igen szerencsésnek volt mondható. A most kiadott forrásanyag között öt darab adójegyzék található, még pedig az 1489. (1. sz.), 1490. (3. sz.), 1495 (5. sz.), 1505. (14. sz.) és végül az 1523. (24. sz.) évekből. Ez adójegyzékek összefoglaló táblázatát az előzőkhöz hasonlóan szintén elkészítettük és azt az alábbiakban közöljük :
