Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 4. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1454-től 1495-ig. (Sopron, 1936.)
Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ
határszéli királyi várat, az érintette a legerősebben, hogy a várjobbágyok soraiból mind többen és többen emelkedtek a nemesek sorai közé, akik ezután már csak a királynak voltak kötelesek szolgálni és így a közvetlen várvédelem hatályossága folytonosan gyengült. Az így kieső erőket valamiképen pótolni kellett, a király számára tehát egyenesen kínálkozott az a megoldás, hogy Sopron védelmét külömbÖző kiváltságok megadása ellenében kizárólag a polgárság vállaira helyezze. Egészen bizonyos, hogy adott esetben ez a megoldás volt a legjobb és a legszerencsésebb. Bár így a vár és a várjobbágyok közt még fennálló kapcsolatok látszólag megszűntek a városi rang elérésével, mi bekövetkezett volna akkor is, ha Sopron történetesen továbbra is vár marad, míg a vár jobbágy ok a nemesek soraiba lépnek, ezek a kapcsolatok a valóságban még hosszú ideig megmaradtak és ez a változás igen lassú átmenetű volt épen azáltal, hogy a birtokaik közelsége folytán állandóan Sopronban lakó várjobbágyok, kik most városi polgárok lettek, a város határán kívül eső birtokaik révén a köznemesek közé is tartoztak és így egyszerre két társadalmi osztálynak voltak a tagjai, amely két, kialakulásban lévő társadalmi osztály között ezekben az időkben, nevezetesen a XIII. század második és a XIV. század első felében külömbség alig volt. így értjük meg, hogy a Sopron környéki nemesek egyúttal városi polgárok is, sőt a vezető szerepet ők viszik és e téren lassú változás csak akkor következik be a XIV. század 2. felében, amikor a nemesi kiváltság többetérő lesz a polgári kiváltságnál, de még így is azok a nemesi családok, amelyek a nemesi és polgári osztály kezdeti elkülönödés állapotában családi hagyományaik és birtokaik közelsége alapján Sopronhoz húztak, e hajlandóságukat továbbra is megtartották, azonban helyükbe újabb nemesi családok már nem jöttek és ezért a város vezetése átment az 1324, az 1360 és az 1368. évi beköltözködési kiváltságok alapján bejövő németek kezébe, kiknek számát az 1399-ben, 1407-ben, 1410-ben és 1412-ben kiadott újabb királyi felhívások a betelepülésre végre túlnyomó többségre emelték. A magyarság magyar végvárából, Sopronból, így lesz 1277-ben kétségtelenül túlnyomóan magyar város, hol a vezetés még egy évszázadon keresztül magyar nemesi kézben van többnyire, de ahogy a folytonos német bevándorlás a németség számarányát úgy 1350 után a magyar várjobbágyutódok és lövérekkel szemben többségre emelte, ez a körülmény éreztette a
