Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 1. kötet, Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig. (Sopron, 1930.)
Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ
A közzétett végrendeletek olyan gazdag művelődéstörténeti anyagot foglalnak magukban, hogy azok részletes ismertetését meg sem kísérelhetem, A név- és tárgymutató szolgáljon e tekintetben útbaigazításul, a német és latin nyelv megértésének megkönnyítése céljából pedig egy rövid szómutató összeállítását tartottam célszerűnek. Egy körülménnyel azonban mégis foglalkoznom kell és ez az, hogy Sopronban közvetlen a reformációt megelőző évtizedekben rendkívül bensőséges vallásos élet uralkodott, amely kegyes célra tett hagyományozásokban, bucsujárásokban és többféle vallásos céhben és jótékonyságot gyakorló testületben jutott kifejezésre és ez okból e kötet egyházi vonatkozású adataiban feltűnően gazdag. A ferencrendi atyákon és a néhány johannitán kívül több mint húsz világi pap működött ekkor Sopronban, akik testületet alkottak és — úgy látszik — évenkint választott prépost vezetése alatt állottak. Ennek a papi testületnek a fennállásával hozom kapcsolatba a Szent Lélek-templomban elhelyezett és legelőször 1476-ban említett könyvtárat, amely kétségkívül elsősorban az istentisztelethez szükséges mise- és szertartáskönyveket tartalmazott, de ezeken kívül minden bizonnyal egyéb, vallásostárgyú kéziratok és könyvek is voltak itt feltalálhatók és talán világias tartalmú könyvek sem hiányoztak. Ez a könyvtár jóformán nyom nélkül elpusztult, de hogy értékes művek lehettek itt elhelyezve, erre nézve bizonyítékunk van. A legrégebbi, XIII. századi Szent Imre legendát tartalmazó kézirat, amely jelenleg a reini cisztercita apátság kézirattárában a LXIX. szám alatt őriztetik, a soproni Szent Lélek-templom könyvtárának birtokában volt és innen került ki ismeretlen módon még a XVI. században Rein-be 1 . Mindenesetre az a körülmény, hogy Sopronban is volt már a középkorban egyházi könyvtár, a végrendeletek szövegéből pedig számos könyv címét is meg lehetett állapítani, amely könyvek csekély kivétellel az egyes világi papok tulajdonában voltak, mindezek eléggé fontos adatok a középkori magyar művelődés történetében. Azzal szemben, hogy a városi könyvekben a papi reverzálisokon kívül egyedül az'egymásután következő városi jegyzők kezeirását állapíthatjuk meg, az egyes végrendeletek e tekintetben már a legnagyobb változatosságot mutatják. Itt is ugyan találkozunk többször a városi jegyzők írásával, de emellett sok 1 Pannonhalmi Szemle, 1926. évi. 60—2. 1.
