Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 7. kötet, Oklevelek, levelek és iratok 1521-től 1531-ig. (Sopron, 1929.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

olyan vonatkozást, mely azt bizonyítaná, hogy a hitújítás minden elnyomás ellenére is tovább terjedt Sopronban, e kötetben kiadott anyagban feltalálni nem lehet, ez azt mutatja, hogy a megfélemlítés legalább is egy időre megtette a hatását és ha, miként valószínű, hogy akadtak a polgárság körében olyanok, akik továbbra is rokonszenveztek Luther tanításával, ezek a saját jól felfogott érdekükben titokban tartották érzelmeiket, amelyek semmi esetre sem voltak még annyira kiforrottak, hogy azok bátor megvallására magukat indíttatva érezték volna. Az a körülmény, hogy a mohácsi csatában elesett győri püspök utódjáról sokáig nem történt gondoskodás, a püspökség jövedelmeit pedig Ferdinánd a politikai viszonyok kényszerítő nyomása alatt saját céljaira használta fel, — így jutott Sopron városa is ideiglenesen Rákos falunak birtoklásához, — semmi esetre sem volt alkalmas eszköz a katholikus egyház megrendült tekintélyének a visszaállítására a győri egyházmegye területén. Nem lehet csodálkoznunk azon, ha a városi tanács is igyekezett a királyi példát követni és a nehéz idők miatt a városra súlyosodó terheken egyházi javak megszervezésével törekedett könnyíteni. így tett a város kísérletet a győri Sz. Demeter oltárnak járó évi 100 aranyforint kamat fizetésének beszüntetésére (204., 321. sz.), de eredmény nélkül (222., 306. sz.), és hasonlóképen nem sikerült a keresztes vámnak a kórház részére való átengedés iránti lépésük sem (242. sz.). Az a viszály, amely Sopronban a világi papság és a ferencrendiek között már 1524-ben a vizsgálat alkalmával megállapítható, ahelyett, hogy elsimult volna, még inkább elmélyült, úgy hogy a püspöki helytartónak 1528-ban személyesen kellett közbelépni, hogy rendet teremtsen (282. sz.), mindez egymagában a világi papság befolyásának, az irántuk való tiszteletnek és megbecsülésnek fokozatos csökkenését eléggé bizonyítja. De gondolkodóba kell esnünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy már a városi tanács sem veszi figyelembe a papság kiváltságos állását és a bécsi haditanácsnak kell kioktatni őket, hogy egy pap felett nem illetékesek ítélkezni (333. sz.). Ha tehát a hitújítás gyenge csiráit királyi közbelépésre el is lehetett fojtani, az egyházi téren meginduló bomlás ezzel nem szűnt meg, sőt az tovább terjedt és pásztor hiányában orvoslás nem is történt. Ilyen volt a helyzet e téren Sopronban 1531-ben. A politikai, egyházi és a zsidókra vonatkozó bő anyagon kívül sok egyéb részletkérdésre találhatunk még adatokat e