Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 7. kötet, Oklevelek, levelek és iratok 1521-től 1531-ig. (Sopron, 1929.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

Ausztria területéről még Miksa király kitiltotta őket és e példa követése lebegett állandóan a városi polgárság szeme előtt. Azonkívül a város elszegényedésével kapcsolatban mind többen szorultak kölcsöneikre, mely után felszámított uzsorakamat megfizetése egyenlő volt a teljes tönkrejutással. Nincs okunk kételkedni a 160. sz. alatt közölt adatok hitelességében, amelyből kitűnik, hogy 157 x

h font dénár kölcsön fejében 1002 font 6 solidus dénár uzsorát szedtek be a soproni zsidók, mivel ugyancsak magasra szították a több más okból is meglévő gyűlölet lángját. A mohácsi vész kiváltotta általános fejetlenséget felhasználva az ellenséges érzelmű tömeg egyik napról a másikra kiűzte őket Sopronból és minden kísérlet a száműzött zsidóság részéről, hogy újból visszatérjenek Sopronba, meghiúsult a város elszánt védekezésén. Noha az aránylag kevésszámú soproni zsidóság (169. sz.) bámulatos erélyt fejtett ki a visszaköltözés érdekében és a per még távolról sem volt befejezve, azért nem lehetett előttük kétséges, hogy fáradozásaik az egész vonalon eredményesek legyenek és így kezdettől fogva arra törekedtek, hogy minél többet megmentsenek abból, amit elvesztettek. E téren valóban tudtak is sikert felmutatni, de arról, hogy Sopronban újból lakhassanak, szó sem lehetett és ez a helyzet évszázadokra állandósult. A zsidóság kiűzése sok izgalommal, utánjárással, tanácskozással és váltakozó hatást eredményező fordulatokkal volt összekötve, de e tekintetben a tanács és a polgárság között nem volt véleménykülömbség, a hitújítás kérdésében azonban némileg már más volt a helyzet. Kétségtelen, hogy Luther tanításának Sopronban korán akadtak barátai, az Írásait pedig papok és polgárok egyaránt olvasgatták, sőt az egyik ferencrendi szerzetes már a szószékről is nyíltan ilyen tárgyú beszédeket tart. Ezek a prédikációk azonban II. Lajos király tudomására jutottak, ki eleinte a város szigorú megbüntetését tervezte és csak Antal ferencrendi atya, királyi hitszónok közbelépésére állott el e szándékától (84. sz.) megelégedvén a vizsgálat elrendelésével és Luther könyvei, valamint a tanítása ellen kiadott királyi nyiltparancsának megküldésével (82. sz.). A lefolytatott vizsgálatról felvett jegyzőkönyv fenmaradt (83. sz.) és ez az első, kimerítő adatokat nyújtó emléke a hazai reformáció kezdeteinek. A városi tanács nagy buzgósággal tett eleget a lutheranismus terjedésének meggátlását célzó királyi akaratnak, miért utóbb elismerésben is részesültek (141. sz.). Mivel a későbbi évekből