Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 7. kötet, Oklevelek, levelek és iratok 1521-től 1531-ig. (Sopron, 1929.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

nejétől, Mária királynétól pedig 31-et, míg Ferdinándtól, mint osztrák főhercegtől 12-öt és mint magyar királytól 44 oklevelet foglal e kötet magában. Míg az előző kötetekben a peres iratok csak néha-néha fordultak elő, úgy a számuk most hirtelen megnövekszik és a városi bíráskodás menetére sok becses adatot lehet belőlük meríteni. Azok a folytonos portyázások és rablások, amelyek Lánzsér várából kiindulva Sopron polgárait és jobbágyait súlytották, bár elmúltak, mégis ezek méreteire és egyes részleteire azok a vallomások vetnek erős fényt, amelyeket e kötet 23., 35. sz. alatt közlök. Kiegészíti még ez adatokat a városi tanács ezirányú panaszos előterjesztése (200. sz,). Kortörténeti szempontból oly éles képet vetít szemeink elé e három összetartozó irat, hogy valóban megérdemlik, hogy rájuk a figyelem felhívassék. Ha Sopron helyzetében javulás mégsem állott be, ezt a mindinkább elmérgesedő határszéli sérelmek rovására kell írni, melyek nemcsak magánjogi, hanem közjogi természetűek is voltak és folyton szaporodtak az innen is és túlról is alkalmazott megtorló intézkedések révén. így többek között Bécs és Bécsújhely városokat érzékenyen érintette Sopron, Pozsony és Nagyszombat árúmegállító joga, melynek a magyar városok igyekeztek érvényt szerezni (4L, 88., 92., 108, 251—3,, 255. sz.), míg osztrák részről annak eltörlésére törekedtek főleg attól az időtől kezdve, hogy a két országnak közös volt az uralkodója. E küzdelem hosszantartó perhez vezetett, melynek lefolyásával e helyen nem foglalkozhatom. Sopront különösen súlytotta ezenkívül Ferdinánd főhercegnek az az intézkedése is, amelyben a korábbi engedélyét (12. sz.) visszavonva megtagadta az évi 200 dreiling bornak Ausztria területén át Morvaországba való szállítását (47. sz.). Sopron úgy állott bosszút az osztrákokon, hogy megtiltotta az osztrák alattvalók tulajdonában lévő és a város területén fekvő szőlők megművelését, mi viszont elsősorban a bécsújhelyi polgárokra nézve volt sérelmes (60., 64., 65. sz.). E óvódásokból származó sok panasz végre arra indította II. Lajos királyt és sógorát, Ferdinánd osztrák főherceget, hogy vegyes bizottságot küldjenek ki az ügyek megvizsgálására és elintézésére. A vegyes bizottság 1524 március elején, miként a 62. és 63. sz. levelekből ez kitűnik, Sopronban össze is ült, de Ferdinánd részéről nem lévén meg a kellő felhatalmazás, pár napos meddő vita után teljesen eredménytelenül szét kellett oszolnia. II. Lajos szerette volna, ha 1525 Szent Márton napján e vegyes bizottság