Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 6. kötet, Oklevelek és levelek 1482-től 1520-ig. (Sopron, 1928.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

Grafenegg Ulrik nem tudott bele nyugodni Egered puszta elvesztésébe és új adományt nyerve Lándzsér várára Mátyás királytól, ezen a címen Egered pusztát Sopron városától hatalmasul elfoglalta. A megindult pereskedésnek Grafenegg halála vetett váratlan véget és így Sopron ez alkalommal némi költség árán könnyen mentesült a további kellemetlenségek alól (2—6., 11—2., 14. sz. oki.). Annál több bosszúságot és anyagi veszteséget okozott a városnak Kanizsai János, aki a fertői halászat miatt tűzött össze Sopronnal, amely civódás innen-onnan 20 évig elhúzódott és csak akkor ért véget, amikor végre II. Ulászló király is elveszítette a türelmét és erélyes parancsban utasította Szapolyai János soproni főispánt a sokat sanyargatott város megvédésére (136., 169—70., 173—4., 230., 276., 287., 290., 296., 298—300. sz. oki.). A legnagyobb romlásba azonban Weispriach Ulrik özvegye Gertrúd taszította Sopront. A város megérezte, hogy II, Ulászló és a harcias özvegy közti ellentétnek nem lesz jó vége, igyekezett is mindenképen visszahúzódni és a lehetőség szerint semleges maradni, de nem sikerült, mert az özvegy Sopron vidékének égetésével és pusztításával felelt II. Ulászló minden, ellene irányuló intézkedésére. II. Ulászló gyönge uralkodásának jellemzésére, a királyi hatalom lesülyedésére alig lehet jobb példát találni! Lándzsér várát Weispriach Ulrik zálogjogon bírta. II. Ulászló e várat az özvegytől vissza akarta váltani, de az özvegy sem a szép szónak, sem a bírói ítéletnek nem engedelmeskedett. Trenka György soproni városkapitány erővel sem tudta az özvegyet kényszeríteni. Valóságos háború kezdődött, amelynek során az Özvegy minden kárát Sopron területén bosszulta meg. E harcok során Sopron falvai elpusztultak és a polgárság állandó rettegésben élt. Végeredményben az özvegy maradt felül, mert a várat nem adta ki a kezéből és fegyverszünettel, majd a bírói tárgyalás újbóli felvételével vetettek véget a fegyveres mérkőzésnek (245—8., 250—5., 257—61., 263—4., 270., 284., 310—2. sz, oki.), de ekkor már Sopron anyagilag tönkrement oly annyira, hogy amikor [egyik polgára, Magas Ferenc vélt sérelme miatt az özvegyhez átpártolt és a hamu alatt pislogó parázst újból felszította, a város a lehető legnehezebb helyzetbe került. A városi ^tanács a győri püspökhöz, valamint a királyhoz intézett segélykérő folyamodványában annak az ^aggodalmának adott kifejezést, hogy ha a külvárost az ellenség kétoldalt megtámadja,