Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 6. kötet, Oklevelek és levelek 1482-től 1520-ig. (Sopron, 1928.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

újból fizessen a lázadás leverésére. Ettől az egy esettől eltekintve azonban minden jel arra mutat, hogy Sopron ez alkalommal tényleg élvezhette az adó alóli mentességét, mert e kiváltsága tiszteletbentartására II. Ulászló még közvetlen halála előtt is figyelmeztette a vármegyét és Szécsi Miklóst (267., 268., 280., 302., 303. sz. oki.). A magyar városok erejükön felüli való adózása azonban távolról sem volt elég az egyenes jövedelmek helyett mindinkább adóra szoruló kir. kincstár megtöltésére, mert ahhoz a városaink kicsik és kevesen voltak és bizony többször előfordult, hogy a pénzszükség miatt a lehető legsúlyosabb esetek adták elő magukat. Amikor 1506-ban Miksa német király támadása felől éppen Sopron városának jelentése alapján II. Ulászlónak kétsége már nem lehetett és így az ország erejét ellene kellett volna összevonni, ugyanekkor azonban pénz dolgában oly rosszul állott, hogy a nándorfehérvári és a boszniai várak őrségei az éhség miatt kényszerültek a váraikat elhagyni, ahova őket csak úgy sikerült ismét visszatérésre bírni, hogy hátralékos zsoldjuk egy részét hirtelen felhajtott pénzzel ki tudta elégíteni. Nem lehet csodálkoznunk tehát azon, hogy Miksa német király ellen viselt háború költségeire II. Ulászlónak értéktárgyait kellett zálogba vetni, melyek kiváltása újból a városok adója révén volt lehetséges (210., 211., 216. sz. oki.). 1507-ben a déli végvárak őrsége a nagy szükségtől hajtva ismét el akarta hagyni az őrhelyeit és ez alkalommal is a városokból behajtott pénzbeli segítség révén sikerült a helyzetet orvosolni (218. sz. oki.). Sajnos a viszonyok nem javultak és a királyi hatalom oly mélyre sülyedt, hogy még egy asszony is, Weispriach Ulrik özvegye Gertrúd, szembe mert vele szállni és Lándzsér várából sikerrel tudott védekezni, mert a fegyverbe szólított vármegyék, városok és urak az egy Sopront leszámítva a királyi parancsra nem hallgattak, csak egy újabb, szigorú rendeletre kezdtek lassan gyülekezni, de mielőtt ostromhoz foghattak volna, ekkor történt, hogy a bánok hanyagsága folytán a török elfoglalta Zrebernik várát, melynek visszaszerzésére Valkó megyébe kellett a Lándzsér elfoglalására egybegyűlt seregnek, köztük Sopron város csapatának is vonulni, mely célra ezenkívül tekintélyes adót is fizetett még a város (254., 257., 260—1., 263., 265. sz. oki.). II. Lajos alatt megismétlődtek az állandó segélykérések, de Sopron adózó képessége ekkor már annyira kimerült, hogy a Jajca várának védelmére kívánt 600 frt.-ból csak 225 frt.-ot