Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 6. kötet, Oklevelek és levelek 1482-től 1520-ig. (Sopron, 1928.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

mint a „hűség városa" mindenkor büszkén hivatkozhat (15., 16., 18. sz. oki.). A folytonos harcok miatt természetesen nem volt elkerülhető, hogy időközönként Sopron is jelentékeny segélyt ne kényszerült volna nyújtani (40., 46., 49. sz. oki), de mindez össze sem hasonlítható azzal a nagy és csaknem évről-évre megismétlődő megterheléssel, amelyet II. Ulászló uralkodása alatt észlelhetünk. II. Ulászló idejében a kir. kincstár állandó üressége köztudomású. A kir. jövedelmek erősen megfogyatkoztak és a kivetett adó is csak nagyon lassan folyt be. Kétségtelen, hogy legbiztosabban és leggyorsabban egyedül a városok fizettek ezekben az időkben, miért is ezek adózóképességét II. Ulászló annyira igénybe vette és kimerítette, hogy II. Lajosnak már akarva, nem akarva könnyíteni kellett rajtuk akkor, amikor az ország helyzete viszont súlyosbodott. Legtöbbször a fenyegetett déli határszél védelme címén kell Sopronnak a rendkívüli segélyt fizetni (88., 102., 183., 185., 188., 196—7., 201., 206. sz. oki.), gyakran azonban csak általánosan, az ország nehéz helyzete szerepel okul a pénztkérő kir. oklevélben (128., 147., 168., 200. sz. oki.), míg néha egy-egy adott esetből kifolyólag, így a külföldre küldött követségek és onnan érkező idegen követek költségeinek fedezésére (180. sz. oki.), máskor pedig a királyi nász céljára szükséges a pénz (192. sz. oki.). Miután Sopron anyagi helyzete sem volt kedvezőnek mondható, ez alapon sikerült néha ideiglenes adómentességet is a királytól kieszközölnie, mint 1496-ban, amikor a belső zavarok okozta pusztítások kárpótlása fejében a legközelebbi rendkívüli adó fizetése alól felszabadul, de azt kell látnunk, hogy negyed évvel később a kir. hírvivő már újból pénzt kér (133., 135. sz. oki.). így jár Sopron 1507-ben is, amikor három évre nyer adómentességet, de azért a következő évben két ízben kényszerül ismét a török vészre való tekintettel nagyobb segélyt adni (219., 223., 227. sz. oki.). 1510-ben sem szerencsésebb Sopron. Ekkor kétévi adómentességet kapott, mely még távolról sem járt le, mikor egy földrengés folytán Jajca és Nándorfehérvár várak falai megrongálódtak, melyek kijavítási költségeihez Sopronnak szintén hozzá kellett járulni (238., 242. sz. oki.). Legutolsó esetben II. Ulászló 1512-ben adott adómentességet Sopronnak, még pedig négy évre és ez alkalommal már észrevehető az a törekvés, hogy ez a kiváltság érvényben maradjon, de 1514-ben közbejött a parasztlázadás és így elkerülhetetlenné vált, hogy a város