Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 3. kötet, Oklevelek és levelek 1430-tól 1452-ig. (Sopron, 1924.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

E vező alkalmat nem használta fel nemcsak határaínak immár zárt egysége és a szükséges elővédelmi terület elégséges volta miatt, hanem a zavaros idők és a nagy adók folytán a további terjeszkedéshez Sopronnak sem pénze, sem kedve nem volt. Nagy Lajos és Zsigmond uralkodása alatt élvezett nyugodt és békés idők, melyek a város vagyonosodásának főleg annnyira kedveztek, elmúltak. Helyükbe az örökös gyötrődés és küzködés lépett, melyet Sopronnak létérdekeiért kellett folytatni az állandóan feszült politikai légkörben, mely csak nagy ritkán és rövid időre enyhült. Kópháza megszerzése alkalmul szolgált a harkai plébánia. új életrekeltésére. A harkai Sz. Péterről címzett templom valamikor — Domonkos győri kanonok és soproni főe'speres szavai szerint — a kiválóbb egyházak közé tartozott, de az idők viszontagsága folytán a község elnéptelenedett, a templom pedig romlásnak indult, Sopron vallásos polgársága, élén a tanáccsal, most mind e bajokon segít. A plébániát az egyházi hatóság engedélyével újból megszervezi, Kópházát mint fiókegyházat hozzákapcsolja és Kópháza elvesztése miatt pereskedő sopronkeresztúri plébánost 10 font bécsi dénárral kárpótolja (60., 62., 116., 132., 141., 185—6. sz. oki.). Általában megemlíthetjük, hogy e kötet anyaga egyházi vonatkozásokban igen sokoldalú és Sopron középkori vallásos életének számos bizonyságát nyújtja. Annál meglepőbb tehát az a körülmény, hogy míg a ferencrendíek és a johanniták elöljáróságával a város viszonya a legszívélyesebb, addig közvetlen egyházi felettes hatóságukkal, a győri püspökökkel szemben nem is egyszer éles ellentétbe jönnek, úgy hogy ebből kifolyólag a város interdictum alá kerül 1436-ban, 1438-ban és 1446-ban. E súlyos egyházi fenyítésre, miként a múltban, úgy jelenleg is a dézsmafízetés körüli nézeteltérések szolgáltattak okot. Tagadhatatlan, hogy a dézsmaszedéssel kapcsolatban sok visszaélés történhetett, ami a polgárság körében és ennek érdekei felett őrködő városi tanácsban jogos elkeseredést keltett, azonban adataink bizonysága szerint annak a meggyőződésünknek kell kifejezést adnunk, hogy a győri püspökök ezekben az esetekben Zsigmond király 1429. évi itéletlevele alapján állottak és ez oklevélben pontosan körvonalozott jogaikat védték más eszköz hiányában az interdictum kimondásával a túlerélyes és hatalmas erőre támaszkodó városi tanáccsal szemben (157., 195., 243,, 315., 321,, 337. sz, oki.). Egyébiránt a dézsmafízetés miatt Sopron városa nem csak a győri püspökökkel, hanem Macskakő vára-