Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 2. kötet, Oklevelek és levelek 1407-től 1429-ig. (Sopron, 1923.)
Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ.
kori okleveleinknek legalább a nagyobbik része felett ilyen módon áttekintést nyerhessünk, míg a másik megállapítás a németnyelvű, főleg magánjellegű levelezéseknek a latinnyelvű oklevelek és levelek feletti túlsúlyára vonatkozik, mely különösen az 1420, évtől kezdve erősen szembetűnő. Nemzeti nyelveknek és ezek között a német nyelvnek használata az oklevélírás terén ebben az időben már meglehetősen régi keletű. A legelső, általunk ismert, német nyelven irt oklevél: Habsburg Albert és Rudolf osztályos egyezsége 1238-ból, vagy 1239-ből származik, 1240-ből pedig már IV. Konrád német királytól királyi oklevelet birunk német nyelven írva. 1 Magában Bécs városában 1288-ban találkozunk az első németnyelvű oklevéllel és itt oly rohamosan terjedt el a német nyelv használata, hogy 1305-től fogva a latint már teljesen háttérbe szorította. 2 Sopron sz. kir. város levéltárában a legrégibb németnyelvű oklevél 1355-ből való és Simon borsmonostori apáttól származik, közvetlenül utána következő németnyelvű oklevél 1361-ből már soproni városi kiadvány. Ettől az időtől fogva Sopronban is túlsúlyra vergődik a német nyelv használata, mely főleg az egyes polgárok okleveleiben és missilis-eiben csaknem kizárólagosnak mondható, miután azonban az ország hivatalos nyelve írott emlékeinkben a latin, természetesen ennek a körülménynek annyiban visszaható hatása volt a német nyelv állandó és kivételnélküli alkalmazására, hogy az országos főméltóságokkal az érintkezés szintén latin nyelven történt. A német nyelv térhódítását abból az egy körülményből kifolyólag, hogy Sopron polgárai túlnyomó részének az anyanyelve német volt már ebben az időszakban, még nem lehetne egészen megmagyarázni, hanem más tényezők is közreműködtek. Ebben a tekintetben legfontosabb körülmény az a barátságos viszony, amelybe Magyarország Nagy Lajos király uralkodása alatt került Ausztriával és amely lassankint a már régtől meglevő, de elég gyér kereskedelmi összeköttetés szálait mind jobban és jobban egybefűzte, végül Zsigmond korában egészen rendszeressé fejlesztette. A XV. század első tizedében az osztrák határon lejátszódó, nem súlyos természetű háborús jelenségek ideig-óráig éreztették ugyan gátló hatásukat, de az ellentétek elsimulása után annál nagyobb arányban és szélesebb alapokon folytatódott tovább 1 Osvald Redlich: Die Privaturkunden des Mittelalters 207. 1. 2 Ivo Luntz: Die allgemeine Entwicklung der Wiener Privaturkunde 25-6. 1,
