Nagy Imre–Deák Farkas–Nagy Gyula: Hazai oklevéltár 1234-1536. (Budapest, 1879.)

«illatunkat, melylyel a rendelkezésre álló anyag közzétételének megindítását lehetővé tette, melynek a jelen kötet oklevéltár létrejöttét köszöni. Fájdalommal kell följegyeznünk e lapon, hogy a derék hazafi, a ki szerénységében tiszteletre méltó nevét hangoztatni soha meg nem engedte, nemes áldozatának eredményét többé nem láthatja; a halál elszólította őt zajtalan munkássága köréből, mielőtt a pártolása mellett készült munka megjelenését megérhette volna. Nevét elhallgatnunk, fájdalom, nincs többé ok. Ott áll könyvünk czímlapjára írva; s midőn itt még egyszer elmondjuk, hogy a Hazai Oklevéltár néhai gr. Bessewffy Lajos áldozó hazafiságának köszöni lételét, kötetünket azzal az óhajtással bocsátjuk az olvasó közönség elé, hogy legyen az az ő nevének, legyen az ő emlékének szentelve! Midőn a választmány nagyra becsült megbízásából a jelen munka összeállításához fogtunk, feladatunkhoz képest azon kellett igyekeznünk, hogy oklevél tárunk a társulat vidéki kirándulásai alkalmával feltalált érdekesebb okleveleknek lehetőleg teljes gyűjteményét foglalja magában. De, bár számos tagtársunknak tőlünk meg nem vont buzgó támogatása mellett könnyű munka lett volna az egész kötetet csupán a vidéki levéltárak érdekességeiből előállítanunk, midőn az országos levéltárnak épen rendezés alatt lévő régibb okleveleiből egész halmaza került elő a még kiadatlan árpádkoriaknak, — élve Yincze Gábor levéltári fogalmazó úr szívességével, ki azokat összeszedte s pontosan készült másolatokban rendelkezésünkre bocsátotta, — annál kevésbbé haboztunk e becses emlékeket kötetünkbe fölvenni, mivel így már meglévő ár-