Nagy Imre: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VIII. (Budapest, 1891.)

vonia jövedelmeiből 1000—1000, az esztei őrgrófság jövedelmeiből 100— 100 ezüst márka évi járadékot hagyományoz, a mely azon időtől fogva lesz fizetendő, a mikor örökösei Szlavóniát, illetőleg az esztei őrgrófságot birtokba veszik. Ugyanezen föltétellel szintén évi járadékokat rendel nejének és sógorainak, valandnt a pápának ós a bibornokoknak is, a kiknek pártfogásába ajánlja örököseit. István berezeg tebát, mint II. Endre ifjabb fia, jogot tart Szlavóniára és feljogosítva érezte magát arra, hogy arról halála esetére rendelkezzék. Ellenben a magyar koronáról egy szóval sem tesz említést. Igényeinek az esztei őrgrófságra is komoly alapjok volt. VII. Ártóban kihalt a fejedelmi ház fiága. Leányágon az örökösödési jog Istvánra szállott. De Ártónak sikerűit természetes fiának, Obizzónak, biztosítani az örökösödést. István fia III. Endre valóban felvette az esztei őrgróf czimét, de jogait nem tudta érvényesíteni, míg Szlavóniát IV. László már 1278-ban átadta neki. István herczeg természetes fiait a végrendeletben nem nevezi meg. A pont, a mely rólok szól, egy nevezetes kérdés fölvetésére ad alkalmat. Ismeretes, hogy a jelen század első tizedeiben, majd az ötvenes években is élénk vita folyt a Crouy-Chanel családnak III. Endre királytól való származása tárgyában. Teljesen kétségtelen, hogy CrouyChanel Félix és Márk, kik 1279. és 1282-ben okleveleket állítanak ki, ós magokat Endre herczeg fiainak mondják, nem lehettek fiai ezen Endre berezegnek, a ki 1271-ben még ^ kiskorú volt; a minél fogva Horváth Mihály teljes joggal álműveknek nyilvánította az okleveleket. De vájjon ez a Félix és Márk nem azonosak-e Istvánnak végrendeletében említett kót természetes fiával ? Könnyen megmagyarázhatnék, hogy a család, melynek körében az Árpád-házból való származás traditiója élt, előnyösebbnek tartotta a trónra jutott III. Endrétől, mint a bujdosó Istvántól származtatni magát. Végül megjegyzem, hogy a végrendeletnek fölfedezett példánya nem az eredeti; az négy évvel utóbb készült masolat, melyet Morosini Albert részére egy zárai közjegyző hiteles alakban állított ki. így tehát az Árpádházból fenmaradt ezen egyetlen egy vógrende•let hitelességéhez kétség nem fér. (L. Akadémiai Értesítő. 1882. 223— 225. 1.)