Ipolyi Arnold–Nagy Imre–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VII. (Budapest, 1880.)

consilio prematuro, et ex certa nostre maiestatis sciencia, absque dumtaxat aliorum Juris preiudicio de nostris regys manibus, eisdem domino Johanni olym wayuode et magistro desew fratri eiusdem. ac per ipsos eorum heredibus heredumque suorum successoribus et posteritatibus vniuersis, dedimus donauimus et contulimus ymmo damus douamus et conferimus perpetuo et irreuocabiliter possidendas tenendas et habendas, Harum nostrarum testimonio litterarum quas in nostri priuilegy formám redigi faciemus dura eedem in specie nobis fuerint reportate, dátum Bude feria quarta proxima post festum ascensionis domini Anuo eiusdem Millesimo CCC

n Octuagesimo quarto. Hártyán, hátlapján a nagy felségi pecsét maradványaival; alatta ugyan a föntebbi szavak ; eredetije gr. Erdődy István lban. Vörösvárt. 48. 3. 1. Az oklevélben az adományozottak testvéreűl említett esztergomi érsek alatt Tamást kell értenünk. V. ö. Pray Hyer I. 171., hol nézetem szerint hibásan fordul elő Tamás melléknevéül Dezső, mert Tamás érsek a Rátold nemzetségből való Benedek fia volt ; ezt a Pray által idézett oklevél kivonatának valódi értelme is tanúsítja, és testvérei, János orosz vajda a későbben Kaplai János néven ismeretes országbíró s a Lorántfyak őse, valamint Dezső valáuak; 1 föntebb a 163. sz. a. közölt oklevelet, hol a nemzedék rendből ezen Tamás érsek tévedésből kimaradt. Nagy Imre. 390. Az aradi káptalan előtt Miklós bizerei. apát a Szeri Pósa utódainak hübérül adott Teser birtok után járó bér lefizetését nyugtatja. 1385. febr. 28. Nos Capitulum ecclesie Orodiensis Memorie commendamus Quod religiosus vir fráter Nicolaus abbas mouastery de Biz ere coram nobis personaliter comparendo magistros Nicolaum filium Stephani fily Pouse ac Ladislaum filium Nicolai fily dicti Pouse de Zeer, racione feudális conseruacionis possessionis dicti monasterv Teser vocate ac censu et debito de eadem possessione ex parte dictorum magistrorum Nicolai et Ladislai prouenire debeuti, confessus est reddidisse et coinmisisse vsque ad hec tempóra quitos ac 27*