Ipolyi Arnold–Nagy Imre–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VII. (Budapest, 1880.)

simus litteras dupplicis Sigilli nostri munimine roboratas. Datuin per manus magistri Johannis, Albensis ecclesie prepositi, Aule nostre vicecancellary et archidiaconi de kukullu, dilecti et fidelis nostri VIII

0 Idus May. Anno domini Millesimo C

0C°C° decimo septimo. Regni autem nostri anno similiter decimo septimo. A kettős pecsét csekély töredéke zöld és sárga zsinóron függ. Eredetije a Kapy család levéltárában, Budán. F. VI. I. Közli; b. Radvánszky Béla. 349. Domokos abaííjvári föesperes, a mislyeiprépostot és Pál alesperest kiküldi, hogy Euszkai Serefel özvegye és leányai számára az ezek hitbére és leánynegyedi illetősége értékének megfelelő birtokot a ruszkai nemesek birtokából hasítsanak ki. 1317. körül, máj. 16. Discretis viris am(icis) confessoris et paulo vicearchiadiacono, magister Dominicus archidiaconus nouicastri Judex et Cancel gracia Episcopi Agriensis sincerum salutis affectum, requirimus vos etnichilominus auctoritate eiusdem domini nostri Episcopi qua fungimur uobis damus in mandatis, quatenus in octauis pentecostes proximo venturis accedatis ad Isep

y Mochy Kulche et Andrea nobiles de Ruska et presentibus ipsis uel eorum homine de eadem possessione eorum Semche uel Ruska assumptis uobiscum ydoneis personis sacerdotum et lajcorum uideatis et assignetis secundum regni consuetudinem porcionem valentem dotem et res parafernales domine relicte Serefel et quartam duarum filiarum suarum sororis videlicet Clementini et Ladislai filiorum Nicolaj nigri de Barcha, et posthec tocius facti seriem nobis. iu vestris litteris remaudetis, quam assignacionem porcionis pro paraferno et quarta prenotatis dicte relicte et filiabus suis ipsos nobiles de Ruska si secus facere tefoluerint per censuram ecclesiasticam conpellatis. Dátum Agrie quarto die asscensionis domini. K i v ü 1: preposito de (et paulo) vicearchidiacono amicis et socys suis. Zárlatán pecsét nyomaival; eredetije a Bárczay cs. lban, IX. 3. Vesd össze: Anjoukori Okmtár, I. 374. sz. a. Nagy Imre.