Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius IV. (Győr, 1867.)

is, vagyon anynyi emberek itt ö kegyelmeknek, kik bizonyosan informálnak idein, ha mi afféle indulatokra való jeleket eszekben vehetnének; ez jelen való esztendőben sem Érdélben, sem ott kin való ditióinkban, sem titkon, sem nyilván, ha egy embert is, sem magunk, sem mások által mustráitatunk, elveszszen szónk és igaz ne legyen, menjenek végére akár kitől, ezt különben nem találják, azokon kivöl az mely kevés fizetett udvarunk népét havok eltétések idein az fizetéskor szoktunk meglátogattatni, de azokat is ez jelen való 1627 esztendőben bizony szónkra irjuk, külemben s többszer egyszernél meg nem mustrálták, akkor es azon nap, a mely nap az török császár zászlóját az a nagy vén török ur hozá, kinek eleiben noha magunk ki nem mentünk, mint az előbbi fejedelmek s magunk is kétszer küldött zászló eleiben, mindazáltal Gubernátorunkat illendő solennitással kültiik vala excipiállására. Gondolatunkban sem volt Isten látja, hogy valakiket mustráljunk, és mégis mások segítségére menjünk valamint értik, oly bizonyosan szivünk gondolatját is, nekünk immár senkire gondunk nincsen, akárki mit cselekedjék, nem igazgatjuk senki dolgát. Serotint is hogy nagy becsülettel excipiáltuk és biztató válaszszal bocsátottuk, nem volt igaz kímje annak is az árulónak, valaki ő kegyelmét ugy informálta, mely dolognak végére mehet Érsek uram ő kegyelme Kornis Zsigmond atyánkfiátul és több akkor mellettünk találtatott Romano Catolicus jámboroktul, mert az Isten ő felsége ebbül is bizonyságunk, jüvetelinek hirét is soha külömben nem hallottuk, hanem mikor Udvarhelyre érkezett, olykor mikor szintén az csiki nagy havasokra indultunk, Miklós pap is ott volt szintén akkor udvarnál, a ki vícarius az erdéli pápista papok között, egy embert sem kültünk érette, hanem jütt ugy csak fel, mint egy udvari szolga, a ki azelőtt lovászmesterségben volt, mondák hogy ajtónk előtt vagyon, hivatok be, és kérdők nevetéssel, honnét tudott az havasok köztt bolygani? mondá, hogy Slesiábul jün, az dániai királynak az mely commissariussa ott az hadak között voll, Miklaff nevö, attul, avagy annak nevével, praesentála egy levelet, kinek summája Serotinnak is követsége ez volt, hogy külgyek segetséget nekik Istenre kérnek, kiváltképpen port, mert az ellenség immáron