Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius IV. (Győr, 1867.)

két vagy három izben is Isten oltalmazott, hogy el nem vesztettük, többször nem periclitáltathatjuk sem magunk személyét Fejedelemségünkel, sem édes nemzetünköt, módunk is nincsen benne, ha akarunk is, mert római császárral immár accordáltunk, és hitünknek böcsületünknek söt conscientiánknak nagy és veszedelmes sérelme nékül nem violálhatjuk ok nélkül, hanem keressenek más módot dolgoknak promotiójarul, mi az Istentől minden jót kívánunk nekik, és azután is igaz szeretetünkel akarjuk prosequálni, ezt három izben is megizentük szóval, de nem irás által s mostanában utolszor Serotintul az lovászmestertül ki vala; az portán levő galliai, angliai, belgiumi statusok oratorinak penig hoszszu irás által értésekre in forma apollogiae miért és micsoda ratiókért kinszerítettünk supersedeálni ebbeli propositiónktul, mellyet nekünk vétkül senki nem tulajdoníthat, mert okai semminek nem vagyunk etc. Annakokáért micsoda bizodalommal indulhatnak erre nyavalyás igyefogyott vitézek, ratióit egyebet nem láttunk s nem gondolhatunk, hanem hogy másuá nem mehetnek, az desperatio hozta és fordította erre őköt, elég bolondul cselekedének eleitül fogva magokkal, hogy. az mikor elmehettenek volna békességesen az dániai királyhoz, akkor el nem menének, hogyha annakokáért ugyan bizo.nyossan érti kegyelmetek Magyarországban való beérkezéseket és Kassa felé való szándékokat (mellyet el nem hihetünk hogy végben vihessenek, ha arra szándékoznának is, mert mire való volna Palatínus, hogy annyi szoros utakon Kassáig bocsátaná őket) keg}

7elmed válaszszon két értelmes főembert, kiket instruálván szóval nyelvel is, levelet íratván nekik, tudósítsa őköt, csudálkozással értette szerencsétlenül való járások után, utjokat hogy Magyar országra 's még penig Kassára dirigálták, azt hirdetvén, hogy mi tőlünk volna dependentiájok sat. holott jól tudják magok, miképpen fogyatkoztattanak meg minket, mint mellénk rendeltetett hadak számának hasonfele numerusra való szállásával, és azokkal is in tempore az ellenség mikor szemben szállott vala velünk el nem jövésekkel és azon hadaknak nagy tizetetlenségek miatt éhei halások, mezítlábbal való járások, fegyvereknek eladások, hányások miatt semmi hasznokot nem vehetvén, az tél reánk érkezvén, az