Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius IV. (Győr, 1867.)

Betlen Gábor levele Eszterházi/ Miklós nádorhoz, melyben Konstantinápolyban folytatott diplomatiai működését leirja. Segesvár, 1627. dec. 17. Az Ur Istentől kegyelmednek hoszszu életet kévánsága szerént való sok jókat kévánunk. Kegyelmed levelét mi nekünk ő felségéhez bocsiátott ifjú legény szolgánk meg hozta vala, kire hogy eddig választ nem irtunk, idegenségnek és restségnek ne tulajdonicsia, hanem arra való gondviselésünk után való várakozásnak, mert olykor érkezett vala haza szolgánk, a mikor az egri pasa tőlünk elmenvén, minden dolgokat azáltal megértettünk volt. Es noha igen méltó praetensióink lehettenek volna, az mellyekre nézve nekünk tovább az két hatalmas Császár között való dolgokban magunkat ingerálnunk nem kellenék, de meggondolván az dolgoknak nagy voltát, és az állapatokat, remélvén azt is, hogy netalám szolgálhatunk valami haszonnal ő felségének és nemzetünknek, (mert noha az emberek nem hiszik de láttja Isten, hogy feltött czélunk semmi nem egyébb volna, hanem ő felségének és nemzetünknek hogy kedveskedő szolgálatot prestálhatnánk) nem akarván azért az oceasiót elmulatni, és kegyelmed kévánságát megvetni, azontol postánkat bocsiátánk a Portára Mikó Ferencz után, kit minden dolgokrol tudósítottunk, mivel az hódolt faluk felöl való intentumot, és azoknak viszszaadások ellen mint akarnak okoskodni, immár bizonyossan tudtuk, minémü rátiókkal éllyen ott benn, és miképpen dissvadeállya az vezéreknek az faluk megtartásokban való igyekezeteknek káros, sőt veszedelmes voltát, hoszszu írás által instruáltuk vala, menynyire vihette és mely karban hozta ujobban kegyelmed, más irásbol bőségesen megérti, ugy tetszik acquiescálhatni az conclusión, ha meg nem változtatják, mely szokás ö nálok könynyen áll és nem szégyenlenek afféle retráltatásokat, kévántatik hogy az ő felsége commissariusi magokat alkalmaztassák ez állapathoz, éljenek az occasióval, ugy ne járjanak most is, mint az derék traeta kezdetében, mert még akkor obtincálhatták volna azokat, és mostan ne kellene azon dolgok végett fáradozni,