Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius IV. (Győr, 1867.)

delemben jutástul, ő érettek mi nem akarunk elveszni, az mit kerestenek bolondul, abban estenek, kinek fő oka az dániai király commissariussa, ki egy kevély deák és hadban soha nem forgott inexpertus hitván ember, magának akarván tisztességet és hasznot keresni 's halászni, az dissuadeálta eleitül fogva az hadak elmenését, mert elmehettek volna sokszor békével urokhoz, de az nem engedte, biztatások is lévén az Csehektül és Morvaiaktul, kit látván Baro de Flodorff, az kinél közöttök látottabb és jobb hadviselő nem lévén, felkölt, elment idein közülök, kegyelmed ismét tudosítson sietséggel állapotjokrul, im mi is Fejérvárra indulunk. Bene ualeat. Fogaras, 1 Augusti, 1627. Gábriel mp. Azonkori másolat gr. Viezay Héder hédervári gyűjteményében. Ráth K. 330. Betlen Gábor fejedelem, levele Eszterházy Miklós nádorhoz, melyben az ellene emelt felkelési vád érdemében védi magát, vádolja a stambuli német követ ellenéheni nem egyenes eljárását, sat. sat. Gyidafehérvár, 1627. aug. 19. Kegyelmed levelét tegnap vettük, azzal egygyütt Érsek uram levelét is, kit megolvasván, sokat busulunk az emberek állapatján, abbul látván, hogy mégis nem szüntenek meg az hamis hirek költésétül, de többet csudálkozunk Érsek uram discursusán, kit az Ur Isten sok talentumival ruházott fel, s nem akar élni némely részével hazájának vigyázására. Erdély országa nem meszsze volna Magyar országiul, és könynyen végére mehetnének ö kegyelmek az mi mindennapi actáinknak magok bizonyos emberi által, nem kellene afféle áruló embereknek szavokon épiteniek oly nagy méltóságban helheztetett uraknak, kik egyébbel magok állapatját nem tudják elövinni, hanem holmi hamis hireket avagy magokban gondolván, avagy magokhoz hasonló természetű jósöltektül (?) halván, igaz hirek gyanánt kiilten küldik fel ö kegyelmeknek, de bátor senkit az allapotok meglátására nem küldenek