Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius II. (Győr, 1865.)

I. Károly király, Miklós bánnal és Soprony megye fóis'pányjával is tudatja, hogy István mestert sopronyi polgárt kegyelmébe fogadta, felhívja tehát azt is, hogy nevezett István mestert Egered birtoklásában oltalma alá vegye. Visegrád, 1325. jan. 13. Karolus dei gracia Rex Hungarie íideli suo Nicolao bano, comiti Suproniensi

K et alys vices suas gerentibus, nunc et pro tempore constitutis, quibus presentes ostendentur, salutem et gráciám, Cum nos possessionem magistri Stephani Civis Soproniensis fidelis nostri. Egered vocatam, in ipso comitatu existentem in nostram recepimus proteccionem specialem et tutelam viceque nostre persone vestre commisimus proteccioni, fidelitati vestre damus firmiter in mandatis quatenus ipsam possessionem suam Egered, a quibuslibet molestare volentibus, protegatis et defendatis, auctoritate nostra mediante. Secus pro nostra dileccione non facturi. Dátum in Wyssegrad, in octavis Epiphanie domini anno eiusdem M". CCC". XX" quinto. Hártya, a hátlapon félig ép pecsét, I. Károly király másodrendbeli pecsétje. — Az eredeti okmány Soprony szab. k. város levéltárában Lad. G. Fasc. 1. Nro. 14. Fejér György Cod. Dipl. VIII. 2. közölt okmányok szerint, fennevezett Miklós 1324-ik évig fordul elő mint Tótország bánja és Soprony megye főispányja, az 1325-ik évről közölt okmányokban már az Ákos nemzetségből származott Mykch iratik tótországi bánnak és Soprony megye főispányjának; létezik Soprony város levéltárában G. 1. 14. egy okmány, mely kelt „in Supprunio in crastino purificacionis beate virginis A° dni m°. ccc°. xx. quinto" , a melyben az Omode nemzetségből származó Miklós bán igy nevezi magát: „Nos Nicolaus (egy másik okmányban „filius Omodei") banus tocius Sclauonie, comes Supruniensis, idem Kamarun". Igy tehát ezen Miklós bán még 1325-ik év elején is viselte tisztségeit. — Az utóbb emiitett okmány hátlapján látható Miklós bán meglehetős ép pecsétje „Sigillum magistri Nicolai" körirattal, a paizsban az Amadék czimerével. Nagy I.