Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius I. (Győr, 1865.)

sok szóval kegyelmed előtt számláljuk. Mind azért hogy tökéletesen és bizonyossan elhittük azt, hogy eddig ezeknek módgyát és folyását régen megértette. Erdetinek (igy) okait pedig minthogy kegyelmed ez Ország dolgaiban nem csak közönségesképpen, hanem elöljáróul és igazgatóul forgódott, nem kevés időtől fogván ezeket következendőknek lenni eleve látta. Minemű igasságunk legyen azért elfogyott Nemzetünknek telylyességgel leromlott szabadságának megkeresésére, maga kegyelmed jól érti el anynyira, hogy még Magyaroknak is csak alig merészelylyük vala immár magunkat mondani, vagy ugyan szégyenljiik vala is, anynyira elfogyott vala minden hitelünk és becsületünk az német nemzetségnél, jószágunknak és nemes hazánknak, Magyarország végházainak vagy egy, vagy más szin alatt való foglalása, véneknek fő és közrendnek becsiiletlenségben való tartása, az mint ezekben széniünkéi láttunk és megtapasztaltunk, mi szükség sok szóval azokrol emlékeznünk. Minekünk penig minden törvény nélkül hatalmasul álgyukkal, tarackokkal várainkra való jövetellel, (mert azokkal kergetének el az ő Felsége hűsége mellől,) életünknek megoltalmazásáért mit kelletett próbálnunk, aztis elhittük, hogy eddig mindenképpen érthette kegyelmed igaz igyünkben az szent Isten mint vezérlett és oltalmazott legyen sőt minemű szerencsés előmeneteleket adott hadainknak minden emberi gondolat, és reménység felett, csak az egy Istennek nagy hatalmának egyedül tulajdoníthatytyuk, nem lévén semmi kétségünk abban, hogy ennekutánna is ezen kegyelmességet ö szent felsége mind végig hozzánk meg nem tartaná. Melylyeket jó Ítélettel kegyelmed magában megrostálván, Nemzetünknek nagy javát régi szabadságának, és eltemettetett jó hírének nevének, helyére állatását meggondolván, mint igaz magyar és hazájának jó akaró támasza ilylyen ügyében hasznos szolgálatytyát ne vonja meg tüle, sőt szeretettel kérjük kegyelmedet mint nekünk mindenben jóakarónkat, hogy mind jó tanácsadásával, kivel ott az földön nemzete között kegyelmednek olylyan becsületes tekinteti vagyon, s mind egyebeknek jó példaadó cselekedetivel mutassa oly hasznos forgolódását hazánk szabadításában, az melylyel nemzete között magának emlékezetre megmaradandó dicséretes hirt ne-