Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius I. (Győr, 1865.)

ipsamque possessionem Heccse raodo prescripto Rearabulatam et ab Alys possessionibus premissis signis metalibus separatam prefato in christo patri Vrie, Abbati beati Martini de pannonié, Monté Jure Ipsi incumbente perpetuo possidendam nemine contradictore pro tunc presente Reliquissent legitimis diebus et horis In facie ejusdem existendo In cujus Memóriám et firmitatem presentes contulimus nostras litteras pendentis Sigilli nostry munimine Roboratas Actum per manus honorabilis Yiri Sebascianj Lectoris S eclesie nostre et Stephano Custode die X Septembris Anno M° COXXIP. Világoskék, veres és barna selyem sinórról függő sárga viaszba nyomott pecsét. Az eredeti — igen kemény börliártyára irt — okmányt a pannonhalmi házi levéltárban (Capsa IX. O. betű) feltalálhatni. A zárjel között levő szavak az eredetiben olvashatlanok lévén, az 1729-ki másolat és fekete könyv lapjairól egészítém ki. Ezen okmány igen hiányosan jött ki Fejér Cod. Dipl. III. 1. 357 — 361. lapjain, ugy, hogy az engem inkább az okmánynak egész terjedelmébeni újra kiadására, mint kiigazítására indított. Ráth Károly. 7. II. Endre király, Uriás pannonhalmi apát kérelmére a szolgagyöri várszolgák és gönyüi udvarnokokhoz tartozó dunai halászatot, (mely magyarul tanyának neveztetik), valamint a nádori birtokhoz tartozó Vagi-nak, igazabban Eurem-nek nevezett halásztanya harmadrészét Szent-Márton egyházának adományozza. 1222. Andreas dei gracia hungarie Rex vniuersis tam presentibus quam futuris litteras presentes inspecturis salutem et omne bonum. Ad uniuersorum noticiam uolumus peruenire quod nos ad preces dilecti et fidelis nostri. Wros. Abbatis sancti Martini de pannonia. terciam partém Danubíj. et piscature que Tonya dicitur hunguarice. que ad castrenses Zuluga Geurienses et uduornicos nostros de uilla Gueneu pertinebant, una cum tercia parte uagi quod uulgo Eurem dicitur que ad palatinum nostrum pertinebat* cum consensu Nicolai tunc temporis palatini nostri. dicte ecclesie sancti Martini perpetuo