Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

nis et locis eorundem tributis, vadis, teloneis, generaliter vero quarumlibet utilitatum et pertinentiarum suarum integritatibus, quovis nominis vocabulo vocitatis sub suis veris metis et antiquis [limitibus] existentibus praemissisque, sicut praefertur, stantibus et se habentibus, memorato Illustrissimo principi domino Georgio Marchioni Brandemburgensi, non ut externo aut forensi, sed tanquam propinquo consanguineo et nepoti nostro charissimo suisque heredibus et posteritatibus universis, sicuti tunc quoque, quando divina volente clementia superioribus annis praefatam quondam Illustrem dominam Beatricem de Frangapanibus, relictam quondam Illustris Iohannis Corvini ducis eidem Illustrissimo principi domino Georgio Marchioni in matrimonium et coniugem tradideramus copulaveramusque ipsi domino Marchioni in verbo nostro Regio promiseramus, ita nunc quoque plene et integre nil penitus excipientes dedimus, donavimus et contulimus omni eo iure et iurisdictione, quo praefati quondam Iohannes Corvinus dux filiusque suus Christoforus, similiter Lypthoviae dux, necnon Elizabet puella et virgo, filia ipsius Iohannis Corvini ducis et ultiitio, Illustris et Generosa quondam domina Beatrix, relicta eiusdem Iohannis Corvini ducis, ac demum conthoralis ipsius domini Georgii Marchionis tenuerunt, habuerunt et possederunt. Immo damus, donamus et conferimus iure perpetuo et irrevocabiliter tenendas, possidendas, pariter et habendas, salvo iure alieno harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante ; quas in formám nostri privilegii redigi faciemus, dum nobis in specie fuerint reportatae. Dátum Strigonii feria sexta proxima post festum Sancti Benedicti Abbatis et. confessoris. Anno Domini Millesimo Quingentesimo decimo, regnorum nostrorum Hungáriáé etc anno vigesimo, Bohemiae vero Quadragesimo. Wladislaus Rex manu propria scripsit (Orsz. ltár. Budapest. Dl. 37873. Hártyán. Müncheni.) Megjegyzés. Miután ez az oklevél Beatrixot néhaiként említi, nyilván ekkoriban halt meg, hisz épp halála következtében kellett az őrgrófnak ezt az adománylevelet királyi nagybátyjától megszereznie. Halálát Spiess 1510 március hónapjára teszi (id. m. 91. lapján) azért is, hogy megcáfolja a bajor írók azt a hibás adatát, hogy az 1524-ben történt. Egy másik bajor krónikástól pedig azt tudjuk meg, hogy szegény Beatrix halála gyermekágyban következett be újszülött gyerekével együtt.

1 Ismeretes, hogy haláláról Szerémi György emlékezik, mivel temetésén mint «énekes diák» résztvett.

2 Mostani új adatunk alapján a ferencrendiek temploma kriptájába tehát gyermekével együtt jutott el, leánya holtteste mellé.

3 Ez esztendő történetéhez tartozik az is, hogy Aythósi Mihály özvegye, Klára asszony 1510 december 12-én tollbamondott végrendeletében egy aranyas keszkenyőt hagyományozott a gyulai plébánia-templomnak e szavakkal: Manutergium Aranyas ibidem existentem lego dare ad crucifixum in ecclesiam de Gywla.

4 1 Prof. Johann Wolfgang Rentsch : Brandenburgischer Ceder-Hein (Bareut, 1682) 640. lapján : Es hat dieser löbliche Marggraf Georg drei Gemahlin gehabt, die Erste ist gewesen Frau Beatrix, Herrn Bernharden von Frangipan, Grafen zu Modruss Tochter, Iohannis Corvini hinterlassene Wittibe, welche in Kindes-Nöthen samt dem Kind, und alsó ohne hinterbleibende Leibes-Erben verstorben. 2 Ezt Karácsonyi is megemlíti, id. m. I. köt. 67—68. 1. Itt azonban nyilván elírja magát, mert már ura 1509 október 27-i adománylevelével kapcsolatban azt mondja Beatrixról, hogy akkor már vagy holtbeteg volt, vagy be is húnyta szemeit örökre. 3 Frangepán Beatrixról a horvát Kukuljevic S. Iván írt egy kis életrajzot, de egyetlen adata sincsen, amit ne ismernénk ; Beatrica Frankapan i njezin rod. Zagreb, 1885 ; 8-rétű 72 1. 4 Az Orsz. ltár Dl. 35774 sz. a. őrzött e kiadatlan darabja telve a legszebb magyar nevekkel, végtelen fontos mívelődéstörténelmi írat, amely régi magyar nyelvünket számos ismeretlen kifejezéssel gazdagítja.